26. rész

Sziasztok! Először is tartozom egy hatalmas bocsánatkéréssel, amiért már majdnem 2 hete nem volt rész. De a suli rengeteg időmet elveszi, így sajnos mostantól csak 2 hetente tudok részt hozni, talán hetente. Igyekszem hétvégéken megírni 1-1 részt, de sajnos mostanában az ihletem sincs. Van egy ötletem, ami biztosan belekerül a történetbe, de még nem vagyunk azon a szinten, hogy ezzel előrukkoljak. Szóval tényleg sajnálom, de igyekszem. Mindenkinek szép napot és hetet kívánok! <3
Ui.: Kaptam 3 új feliratkozót, akiket szeretettel köszöntök a blogon! :*

Először azt hittem, rosszul látok. Komolyan, háromszor is elolvastam, hogy nem-e néztem félre valamit, de nem. És a kiírás alatt lévő szívecske is ugyanezt bizonyította.
Kibírtam sírás nélkül. 1 teljes percig. Szerencsémre senki nem vette észre, ugyanis hangtalan zokogás volt. És itt nem csak arra jöttem rá, hogy megint átvert egy pasi, hanem arra is, hogy mit érzek Dávid iránt. Szeretem őt.
Álomba sírtam magam.
Másnap, amikor reggel 6-kor felébredtem, hálát adtam az égnek, hogy nyári szünet van, mert így addig aludtam, ameddig akartam. Na jó, ez azért nem pont így volt, mert 11 óra körül Mira csörtetett be a szobámba.
- Héé, mi az, hogy te még nem keltél fel? Elfelejtetted, hogy ma szétnézünk a fiúkkal a városban? Mindjárt indulnunk kell, és te még... - itt a szavába vágtam.
- Én nem megyek sehová - húztam magamra a takarót.
- Mi az, hogy nem jössz? Ne szórakozz, Regina! Tegnap még te is ugyanúgy vártad, mint én. Gyerünk, ki vele, mi történt.
- Semmi - ültem fel - csak fáradt vagyok. Ennyi.
- Fáradt? Legalább 11 órája alszol, és fáradt vagy? A fenébe is, Regi, ismerlek! Tudom, hogy van valami baj. - láttam az arcán, ahogy beugrik neki - Dáviddal van valami, ugye? Igazam volt? - nem szóltam semmit, csak lesütöttem a szemem - tudtam, Regi! De akkor mi a baj?
- Megcsókolt.
- És ez akkora baj?
- Igen - kezdtem el járkálni a szobában - mert barátnője van! - itt megint nem bírtam magammal, és könnyezni kezdtem.
- Ez tuti valami félreértés. - ölelt át Mira - Kitől hallottad?
- A Facebookján láttam. Nem hiszem, hogy csak úgy kamuból kiírná, csak hogy vagánykodjon vele. Bele kell törődnöm, hogy mindig kihasználnak - töröltem le a könnyeim.
Vége van annak, hogy mindig sírok valaki után. Kihasznált? Nem érdekel! Legyen boldog az új szerzeményével, és engem hagyjon békén! Mira épp újra átölelt, amikor Krisztián berontott a szobámba. Azonnal felugrottam, mert láttam rajta, hogy baj van.
- Mi történt?
- A nagyi nagyon rosszul van. Kórházba vitték, de nagy a baj.
Idézet a következő részből: Gondolkodás nélkül odafutottam hozzá, és szorosan átöleltem.

25. rész

 Végre sikerült hoznom a 25. fejezetet. A következő rész fogalmam sincs, hogy mikor jön, de igyekszem minél hamarabb. Bocsi a késésekért!! :'( Szép hetet mindenkinek, és kitartást a sulihoz!

Egy másodpercig ledöbbentem, de aztán visszacsókoltam. Elképesztően jó volt. Életemben volt még részem ilyen jó csókban. Kezemet a nyaka köré kulcsoltam, és még közelebb húzódtam hozzá. A meghitt pillanatot a telefonom csörgése szakította félbe.
- Bocs - suttogtam, majd előhalásztam a telóm, amin anya száma villogott. Csak annyit akart tudni, hogy mikor megyünk vissza. A fenébe! Nem ért volna rá 10 perccel később? Mindenesetre megnyugtattam, hogy már nem maradunk sokáig. Mire letettem, Zsolti és Mira is kijöttek a vízből, így oda volt a tervem, hogy kettesben beszéljünk. Mira és Zsolti moziba mentek, szóval indultunk hazafelé. Engem apu hozott el, így Dávid felajánlotta, hogy hazavisz engem, Miráékat pedig el a moziba. Mikor hazaértünk hozzám, mindketten kiszálltunk.
- Figyelj, én csak....-kezdett bele a mondandójába, amikor megjelent Balázs, és a nyakamba ugrott.
- Sziaaaa cukorfalat - adtam neki egy puszit, majd kezet fogott Dáviddal. Pont, mint a nagyok.
- Akkor én megyek is, mert lekésik a filmet. Holnap beszélünk - köszönt el, és puszit adott az arcomra.
- Szia - köszöntem én is. Kicsit csalódottan, mégis feldobódva mentem be a házba. Anyának is feltűnt a jókedvem.
- Veled meg mi történt?
- Semmi - mosolyogtam. Nem mondok neki semmit, amíg nem vagyok biztos a dolgokban.
- Aha, látom.
- Csak fantasztikus napom van - adtam neki egy puszit, és felmentem a szobámba.

- Mi az, hercegkisasszony? Méltóztatott hazafáradni? - hallottam a bátyám hangját a fürdőből.
- Nagyon vicces vagy - mosolyogtam rá a tükörben.
- Hohó, valakinek nagyon jó kedve van. Gondolom bejött a jóslatom.
- Milyen jóslat?
- Fogadtam Mátéval, hogy összejöttök Dáviddal még a gimi vége előtt. Amikor elmentél, erősen lecsökkentek az esélyeim, szóval Máté előre örült a saját sikerének, de mondtam neki, hogy csak várja ki a végét.
- Ezt most komolyan mondod?
- Ennyire hihetetlen? Látom, csak te nem vetted észre, hogy izzik köztetek a levegő.
- Jó, inkább hagyjuk. A szobámban leszek - inkább nem árultam el neki, hogy nagyon is igaza volt Dáviddal kapcsolatban. Sőt, Mirának is igaza volt. És mindenkinek, aki azt állította, hogy tetszik nekem Dávid. De azt hiszem, itt nem csak arról van szó, hogy tetszik. Ez talán már valami több.
Mira megígérte, hogy megírja, mi volt a moziban, így elalvás előtt még felnézek Facebookra. Tényleg jött üzenetem, addig azonban nem jutok el, hogy meg is nézzem. Az első hír, amit a Facebook kidob, az az, hogy Dávid tegnap átállította a Családi állapotát. 'Kapcsolatban'-ra.
Idézet a következő részből: Azonnal felugrottam, mert láttam rajta, hogy baj van.