16. rész

Sziasztok :) Itt a kövi :D de előtte 1-2 dolog:
A Facebook-csoportba még mindig szívesen várom azokat, akiknek tetszik a blog: https://www.facebook.com/groups/607058946074179/
 Tudom, hogy rossz lett a rész, és sajnos most jön egy (remélhetőleg rövid) lejtő a sztoriban legalábbis addig, amíg Regi ki nem lábal a Dani-ügyből. Ez kb. 4-5 rész lesz, és ha hazaértem igyekszem naponta hozni őket, hogy gyorsabban túl legyünk rajta. És hogy honnan kell hazaérnem? Következő bekezdés :)
A következő frissítés csak augusztus 7 után várható, ugyanis végre én is nyaralni megyek :D Addig is puszi és vigyázzatok magatokra <3


- Igen, a szobájában van.
Időm sincs felfogni, hogy mit mondott Mira, amikor anya bekopog hozzám, és nem várva a válaszra benyit. Nem tudom, mit gondolhatott, de a látványom biztosan nem volt túl biztató. Kócos haj, átizzadt pizsama, remegő kéz. Igen, pont úgy festettem, mint valami rossz drogos.
- Regina! Mi a frász történt veled? - kérdezi ijedten anya, mire a többiek - apa, Mira, Zsolti, Dávid - is bejönnek. Leülünk a nappaliba, és mindent elmesélek nekik, ami tegnap este történt.
- Megölöm! Az én lányommal senki sem fog szórakozni!
- Apa, nem! Nem akarok semmit, csak azt, hogy hagyjon békén! Jól vagyok.
- És mi van a szerrel? Azt mondtad rosszul vagy. Kezelésre van szükséged - szól közbe anya.
Sokáig hallgatok, miután megszólalok:
. Rendben. Kitalálunk valamit, de senki sem fog kárt tenni senkiben. A fiúk már elintézték - biccentek a fejemmel Dávid és Zsolti felé.
Még egy ideig eltart, amíg meggyőzöm apát, hogy semmi szükség az ő beavatkozására, egyedül is meg tudom oldani  dolgaimat. Megbeszéljük, hogy kezelésre fogok járni. Nem tudom, hogy kell-e egyáltalán bármiféle kezelés, egyszerűen azt sem tudom, mi ez az egész.

- Regi! Ezt nézd! - rohan be Mira a szobámba, egy újságot lóbálva mag előtt.
- Mi ez?
- A szerről írnak benne. Szinte csak az van benne, amit már mi is olvastunk.
- És? Mit ír még?
- Az elvonási tünetek a következők: szédülés, hányinger, izomfájdalom, remegés, alvászavar, izzadás, lehangoltság, étvágytalanság. Neked melyik van?
- Szédülés, izomfájdalom, remegés, izzadtság.
- Oké. Szóval még azt írja, hogy sürgősen kezelni kell, mert egy idő után a függő kárt tehet magában, vagy öntudatlan állapotba kerülhet, esetleg kómába eshet.
- És hol vannak ilyen szakemberek? Erről írnak valamit?
- Mivel új cucc, ami Spanyolországból származik, így nagy részt csak ott vannak. További országok: Anglia, Portugália és Olaszország.
- Mi a franc? Magyarországon nincs? De ez milyen már?
- Most mit csináljunk?
- Nem tudom - mondom már sírva, amikor megcsörren a telefonom.
- Igen? - szólok bele.
- Sziaaaa, kislány! - hallok egy ismerős hangot a vonal végén - hogy van a legszexibb unokahúgom? - szól bele a nagynéném, Dia. Anya tesója, imádom őt. Csak 9 év köztünk a korkülönbség, mivel a nagyi a harmincas évei végén szülte, ahogy anya is Balázst.
- Sziaa! - nevetek. Elég fura volt, mert a szemem még könnyes volt, de már nevettem - hát, elég ramatyul. Most nem a legszexibb, hanem a legzombisabb vagyok.
- El tudom képzelni. Anyád mesélte, hogy mi történt Danival. Sajnálom.
- Tudom. És köszi. De inkább beszéljünk másról. Mizu veled?
- Ááá, semmi érdekes. De most nem azért hívlak, hogy rólam beszéljünk. Van egy ajánlatom a számodra.
- Ajánlat? Mi az?
- Utánanéztem a legújabb drogoknak, és találtam egyet, ami pont illik a tüneteidhez. Tudom, hogy csak Európa 4 országában van megfelelő szakember ahhoz, hogy meggyógyulhass. Így úgy gondoltam, hogy hozzám költözhetnél a kezelés idejére. Magántanárhoz járnál, és úgyis kitűnő vagy spanyolból, és az általánosban is ezt tanultad. Na, mi szólsz?
- Költözzek hozzád Madridba?
Idézet a következő részből: - Miért nem mondtad, hogy palotában laksz?
                                             - Hogy meglepetés legyen a szőke herceged.

15. rész

 Halihóóó! Bocsi a késésért, de nem volt időm. Remélem tetszik a rész :D És csatlakozzatok a Facebook-csoporthoz is :) https://www.facebook.com/groups/607058946074179/

Reggel álmosan keltem, nem voltam valami jól. Talán egy részem még mindig reménykedik abban, hogy ez csak egy álom. Vagy egy félreértés. Hogy Dani jó ember. A másik részem viszont tudja jól, hogy nem így van. Dani drogot árul, fogyasztja is, és csak a szex érdekli.
Valahogyan kikászálódom az ágyból, felöltözöm és nem valami alaposan megfésülködöm. Ezután kimegyek a konyhába, ahol Mira ül egyedül, és a reggeli kávéját issza. Kicsit idegesnek látszik.
- Mi a baj? - kérdezem álmosan. Azonnal kipattan a szemem - Jaj, ne! Mondd, hogy Dávid és Zsolti nem mentek el, hogy megkeressék Danit!
- Regi...
- Ezt nem hiszem el! Dani veszélyes! És ha fegyver is van nála? Akkor semmi esélyük nincs  - mondom szinte kiabálva.
- Regina! Nyugodj már meg! Tudod, hogy Dani megérdemli. És hidd el, hogy a fiúkat sem kell félteni...főleg Dávidot. Ha dühös, akkor csak még erősebb.
- Megkeresem őket! - mondom, majd elindulok kifelé az ajtón, nem törődve azzal, hogy Miranda utánam kiabál.
Körülbelül 10 méterrel a koleszunktól találkozom Dávidékkal. Nem úgy néznek ki, mint akik épp most vertek szét valakit.
- Ugye jól vagytok? Mit csináltatok vele? - kérdezem idegesen.
- Nyugi, jól van, csak egyet kapott Dávidtól, nem akartunk nagy felhajtást. Biztos lehetsz benne, hogy többé nem jön a közeledbe - mondja Zsolti, majd megsimítja a karomat.
- Köszönöm - sírom el magam.
- Ne sírj. Mostmár minden rendben - mondja Dávid és megölel.
Mivel szombat van, visszamegyünk a koleszba. A többiek leülnek tévézni, én viszont fáradt vagyok, és egy kicsit szédülök is, úgyhogy inkább a szobámat választom. Körülbelül egy óra múlva úgy döntök, mégis csatlakozom hozzájuk. A srácok nagyon jófejek, vigyáznak arra, hogy ne mondjanak vagy csináljanak olyat, ami a tegnapra emlékeztet. Több filmet is megnéztünk, ebédre pizzát rendeltünk és a fiúk leszaladtak a boltba egy kis sütiért. Ahhoz képest, hogy milyen lelki állapotban vagyok, nagyon jó délután volt. Persze nálam jelen pillanatban a 'jó' azt jelenti, hogy nem sírtam és tudtam a filmre koncentrálni. Viszont megtudtam valami értelmeset is. Mielőtt megverték, Dani elmondta nekik, hogy nem drogot adott nekem, hanem valami kábítószer-féleséget. Utánanéztünk, és kiderült, hogy a prostiknak adnak ilyet, hogy könnyebben lefeküdhessenek bárkivel, és fenyegethetik őket, hogy nem kapnak, ha elmennek. És ha nem kapnak, akkor fizikai és lelki gondjaik is lehetnek.
Másnap reggel arra ébredek, hogy izzadok, fájnak az izmaim, és úgy érzem, valamire nagyon szükségem van. Először nem tudom mi van, de aztán eszembe jut, hogy valószínűleg a szer hiánya miatt van, hiszen napok óta nem ittam abból, amit Dani hozott nekem. Épp azon gondolkodom, hogy hogyan tudnék leszokni erről, amikor meghallom anya hangját.
Idézet a következő részből: 'Költözzek hozzád Madridba?'

14. rész

 Sziasztok :) Bocsi, hogy csak most tudtam hozni a részt. Remélem tetszeni fog. Egyébként csináltam egy Facebook-csoportot, ahová kiteszem majd az új részeket. Csatlakozzatok minél többen :D https://www.facebook.com/groups/607058946074179/

- Engedj már el! - próbálom kiszabadítani magam a szorításából, de nem megy, így elkezdek kiabálni.
- Kiabálhatsz, úgy sem hallják. Mindenki odalent van és piál. Nyugi, nem lesz rossz - vigyorog, majd ledob az ágyra. Elkezdi kigombolni a felsőmet, amitől még hangosabban kiabálok.
- Mi a fene folyik itt? - ront be Dávid - engedd el!
Verekedni kezdenek. Dávidot még soha nem láttam ilyen dühösnek, talán akkor, amikor kiderült, hogy Barbi megcsalta.
- Nem akarlak mégegyszer a közelében látni! Világos? Tűnés innen! - Dani vérző orral és állal megy el. Én pedig Dávid karjaiba omlok. Olyan szorosan ölelem, ahogyan csak tudom.
- Köszönöm -mondom sírva.
- Nincs mit megköszönnöd. Ne sírj. Nem éri meg - letörli a könnyeimet, majd megkeressük a többieket.
- Mi történt? - kérdezi aggódva Mira.
- Majd Regi elmeséli, most minél gyorsabban menjünk haza - válaszol Dávid.
Remegve szállok be a kocsiba. A hazaút csendesen telt, csak az én zokogásom hallatszott. Nem csak az zaklatott fel, hogy meg akartak erőszakolni, vagy hogy mindezt egy drogos tette, hanem az is, hogy ez a valaki a barátom volt. Az, akibe szerelmes voltam.
Mikor hazaértünk, Dávid adott egy pohár vizet és valami nyugtatót is, mivel még mindig remegtem. Mikor kicsit nyugodtabb lettem, mindent elmeséltem nekik.
- Ezt nem hiszem el! Holnap megkeresem, és szétrúgom a seggét! - kiabált Zsolti.
- Köszi, de nem kell. Az egy barom, nem érdemli meg, hogy miatta bajba kerülj.
- De Regina, mindenféle szarokat kever az italodba, majdnem megerőszakol, és te azt kéred, hogy ne verjem meg?
- Dávid, légyszi beszélj vele. Nem akarom, hogy baja legyen - kértem Dávidot, aki egészen eddig nem szólalt meg, csak csendben bámult előre.
- Sajnálom, Regi, de én ugyanúgy szét fogom rúgni a seggét, ahogyan Zsolti. Ne aggódj, jól leszünk - mondta, majd bement a szobájába.
Idézet a következő részből: 'Mondd, hogy Dávid és Zsolti nem mentek el, hogy megkeressék Danit'

13. rész

Holaa!! Kis kihagyással, de itt a 13. rész :) Új külsőt kapott a blog. Milyen lett?

Danival az egyik szobába megyünk. Beszélnem kell vele, de nem bömbölő zene és részeg fiatalok között.
- Mi ez az egész? - kérdezem idegesen.
- Miről beszélsz?
- Mi az, hogy miről? Nem ez az első eset, hogy idegenek jönnek oda hozzánk és téged kérdeznek valami anyagról! Ugye, nem árulsz drogot?
- Drogot? Regi, te megőrültél? Tudod, hogy nem vagyok olyan - megsimítja az arcom.
- Jó, hiszek neked. Remélem is, hogy nincs közöd ilyen ügyekhez!
Átölelem Danit. Amikor elhúzódom tőle, megpillantok valamit. Egy kis zacskó kandikál ki a zsebéből, benne valami fehér porral. Kevesen múlt, hogy nem ájultam el. Lassan, kicsit remegve szólalok meg.
- Hazudtál - mikor ránézek, könnyesek a szemeim - drogot árulsz! Te őrült! Azt hittem bízhatok benned!
- Regina, kérlek...
- Hagyjál! Mégis mikor akartad elmondani? El akartad mondani egyáltalán?
- Valamikor biztosan.
- Te is drogozol? - tudom, hogy hülye kérdés, de muszáj volt az ő szájából hallani.
- Nem csak én. Te is.
- Mi van? Hülye vagy? Tudod, hogy soha nem drogoztam! És nem is fogok! - felnevet.
- Szerinted miért volt hiányérzeted a múltkor, amikor néhány napig nem találkoztunk? Miért voltál mindig olyan felszabadult, amikor velem voltál? Miért én adtam neked az üdítőt?
- Te szemét disznó! Drogot kevertél az italomba? De mégis miért? És hogy nem vettem észre? - itt már sírtam. Nagyon. Hogy lehettem ilyen hülye?
- Ez egy új fajta cucc. Függővé tesz, de úgy, hogy nem is veszed észre. És hogy miért? Ezért! - magához húzott és elkezdett csókolgatni. Nagyon erős volt a szorítása. A döbbenet miatt körülbelül pár másodpercbe telt, mire összeraktam a képet. Dani drogozik, ráadásul árulja is. Hetek óta nekem is ad, úgy hogy nem veszem észre. Most pedig itt csókolgat. És akkor bevillant. Le akar feküdni velem. A kezdetektől ez volt a terve. Hirtelen annyi mindent éreztem: csalódottságot, dühöt, szomorúságot, és félelmet. Féltem, mert Dani erősebb volt nálam. És szinte biztos vagyok benne, hogy ha nem engedelmeskedem neki, akkor megerőszakol.
Idézet a következő részből: 'Olyan szorosan ölelem, ahogyan csak tudom.'

12. rész

 Itt a 12. rész, de még előbb a szavazás eredménye: Toronymagasan, 30 szavazattal nyert Dávid, második pedig Zsolti lett, 2 szavazattal. Dani és Krisztián egyet sem kaptak. Jó olvasást és iratkozzatok fel, ha tetszik a blog :*

- Szia - köszönök neki.
- Szia - válaszol, de a távolba mered.
- Nézd, én nem tudom mit mondjak. Ha tudtam volna, hogy így derül ki, elmondtam volna.
- Elmondani? Mit? Te tudtál róla? - kérdezi döbbentem. Lesütöm a szemem.
- Figyelj, én...
- Ne mondj semmit! Olyan vagy, mint ő! Egy szemét ribanc! Ha tudtál róla, miért nem mondtad el? Jó volt nézni ahogy hülyét csinál belőlem? Örülök, hogy élvezted!
- Dávid.... - mondtam halkan, szinte suttogva. Úgy éreztem, mindjárt elsírom magam.
- Menj a fenébe! Hagy békén!
Nem tehettem mást, otthagytam. Néhány könnycseppem is legördült,de gyorsan megtöröltem az arcom, mert láttam, hogy Dani közeledik.
- Minden oké?
- Persze. De most inkább menjünk vissza a szüleimhez.

Az elmúlt egy hónap nem volt valami happy. Dávid rám sem nézett, ha kérdeztem nem válaszolt, nem bunkózott, abszolút semmi érdeklődést nem mutatott irántam. Nem is tudom miért érdekel! Amúgy is egy bunkónak tartottam, akkor miért foglalkozzak vele?

- Itt az üdítőd - mondta Dani.
- Köszi. Mostanában mindig te hozol nekem inni.
- És? Baj?
- Nem, csak olyan, mintha csicskáztatnálak.
- Nekem nem olyan. Nyugi - mosolygott.
- Olyan furán érzem magam - mondtam.
- Furán?
- Igen. Mintha elfelejtettem volna valamit. Nem tudom, mindegy. Szóval mikor lesz a buli Kareszéknál? - Dani egyik haverja, Karesz bulit szervez.
- 3 nap múlva. De addig nem tudunk találkozni. Sajnálom
- Semmi baj - mondtam, majd megcsókoltam.
Néhány nappal később Mira és én már lelkesen készülődtünk. Mindenki jön, igen, Dávid is. Gondolom, már kiheverte a Barbis szitut.
A buli 9-kor kezdődött. 10-kor már elég sokan vagyunk.
- Hoztam neked üdítőt, nagyon kipirultál - mondja nekem Dani.
- Köszi, de az előbb ittam, nem vagyok szomjas. Majd később megiszom.
- Hé, Dani, mizu? - jön oda hozzánk egy srác - Mi van az anyaggal? Már nagyon kéne.
Dani kicsit feszültnek látszik, ráadásul az 'anyag' szó hallatán egyetlen dolog jut eszembe...
- Milyen anyag? - kérdezem.
- Mindegy, nem fontos - legyint Dani - Ákos, majd megbeszéljük.
- Gyere velem - mondom Daninak. A szívem olyan gyorsan ver, mint talán még soha. Az nem lehet, hogy én egy drogossal kezdtem járni.
Idézet a következő részből: 'Egy kis zacskó kandikál ki a zsebéből....'

11. rész

 Itt a kövi :D Jó olvasást! És jelöljétek, hogy mennyire tetszett vagy pár kominak is örülnék :)

Hirtelen nem tudtam, mit tegyek. Az egy dolog, hogy már szinte minden vendég elment, így Barbi szennyese csak az én, a Mira és a Dávid családja előtt lenne kiteregetve. De attól ez még egy keresztelő, és nem szeretném, ha botrány lenne a vége.
- Krisz! Le kell mondanod Mátét! Nem jöhet ide!
- De miért nem?
- Csak nem! Lehet nem örülnének neki.
- Már késő - mutatott Krisztián a kapu irányába.
- Édes Istenem - motyogtam a fejemet fogva.
Fél perc sem telt el, de Máté már kiszúrta a barátnőjét, aki épp Dáviddal beszélgetett.
- Barbi? Mit keresel itt?
- Máté? Öööö...én...
- Ti ismeritek egymást? - kérdezte Dávid.
- Naná, hogy ismerem, sőt. Ő a barátnőm.
És robbant a bomba. Innentől már nem tudtam mit tenni.
- Na ne szórakozz! Barbi velem jár! - vágja rá Dávid.
- Mi van? - így Máté - Barbi! Mi a szar ez?!
- Ööö...én....
És akkor Dávidnak bevillant. Gondolom, már korábban is sejtette, de csak most esett le neki.
- Most csak szívatsz, ugye? Te megcsaltál vele?! Nem hiszem el! Egy rossz ribanc volt a barátnőm! Hogy a fenébe nem vettem észre? És egyáltalán minek kellett ez? Ha inkább vele akarsz járni akkor mondd a szemembe!
- Dávid, én....
- Semmi Dávid! Menj a fenébe! Többet ne is lássalak! - mondta, majd elviharzott.
- Máté.... - próbálkozott Barbi.
- Nem! Undorító vagy - mondta, majd ő is elment. Mi pedig ott álltunk. A csapat nagy része döbbent volt, kivéve engem, aki ugye már tudott róla, hogy Barbi szeret több vasat tartani a tűzben. Most jöttem rá, hogy el kellett volna mondanom nekik, akkor, amikor megtudtam. Most már késő, de nagyon bánom, hogy nem tettem.
- Várjunk - suttogta nekem Krisztián - te tudtad?!
- Igen - sóhajtottam - de nem az én ügyem volt. Ráadásul Barbi megígérte, hogy szakít Dáviddal! Azt mondta, csak a megfelelő pillanatot várja.
- És mióta tudod?
- Körülbelül egy hónapja.
- Egy hónapja? És azóta nem volt ideje szakítani? Nyilván nem is akart!
- Jó, Krisz, tudom, hogy el kellett volna mondanom. De Dávid élete nem igazán érdekelt, főleg, mivel egy bunkó idiótának tartottam.
- Mostmár mindegy. Megyek megkeresem Mátét.
Fél órával később még egyik fiú sem tért vissza. Krisztián és Máté együtt vannak valahol, tehát egy kipipálva. De hol van Dávid? Mindenki próbálta elérni, de ki volt kapcsolva. Dühösen ment el, ki tudja, mi van vele. Anyáék úgy döntenek, hogy hazamennek, de megkérik Mirát, hogy azonnal szóljanak, ha van valami hír. Én viszont úgy döntök, sétálok egyet a parton. Nem sok ideje vagyok egyedül, amikor meglátom Dávidot. A járda szélén ül. Kis habozás után én is leülök mellé.
Idézet a következő részből: 'Hé, Dani, mizu? - jön oda hozzánk egy srác - Mi van az anyaggal? Már nagyon kéne.'

10. rész

 Sziasztok! Íme, a 10. rész. Remélem tetszeni fog :) És megint csak azt tudom mondani, amit mindig: Jelöljétek a rész végén, hogy mennyire jött be és írjatok komit!! :*

Néhány nappal később.
Ma van Bence keresztelője. Most Dani is velünk jön Balatonfüredre, természetesen Zsolti is. Kicsit ideges vagyok, mert anyáék most először fognak találkozni Danival.
Szerencsére a félelmem alaptalan, mert apával és Krisszel gyorsan akad közös témájuk: természetesen a sport. Anya viszont furán viselkedik.
- Nem is tudom. Olyan furcsa érzésem van vele kapcsolatban. Biztos, hogy semmit sem titkol, Regina?
- Igen, anya, biztos. Nem viselkedik gyanúsan sem. Szóval nyugi, tuti nem árul drogot, nem pedofil, sem alkoholista. Nincs baj vele - mosolyogtam anyura. Úgy tűnt meggyőztem.
A keresztelő nagyon szép volt. Ez a gyerek egy cukorfalat és nagyon nyugodt! Még csak nem is sírt! Mondjuk nem baj, mert nem tudom mit kezdtem volna vele, ha a kezemben kezd el sírni. A keresztelés után volt egy kisebb ünnepség Miráéknál, és mivel ott volt az egész család, így megismerhettem Dávid szüleit és a húgát. Igen, ugyanis van egy húga, Amarilla, röviden Ami. Nagyon aranyos kislány, nemrég lett 3 éves. Az oviban egy csoportba kerültek Balázzsal, így ők eljátszottak egymással. Meglepődtem, hogy Dávid mennyire odafigyelt rá. Amikor Balázzsal elszaladtak játszani, ő figyelt rájuk. Persze mivel per pillanat az én felelősségem volt az öcsémre figyelni, én is vele tartottam.
- Nagyon szép húgod van- mondtam neki.
- Neked pedig imádnivaló öcséd. Nézd! - mondta, én pedig odanéztem. Balázs épp egy cuppanóst nyomott Ami arcára - és még nyomul is! - vihogott Dávid.
- Hé! Azért Aminak sem volt ellenére a puszi! Elhúzódhatott volna, vagy mit tudom én!
- Hol vannak a keresztszülők? Szegény Bence már hiányolt titeket - jött oda Mira, Bencével a kezében.
- Most már itt vagyunk. Hadd fogjam meg - mondtam neki.
- Na jó, látom egy egész ovit tartotok fent - nevetett Mira - viszont mennem kell, Zsolti hív. Jó babázást!
Egy kis ideig csak némán figyeltük a gyerekek játékát, majd Dávid törte meg a csendet.
- Jól áll neked a gyerek. Szépek vagytok így Bencével.
- Köszi - mosolyogtam rá. Most valahogy nem éreztem annyira bunkónak.
- Végre megvagytok. Dávid, Barbi már keres - jött oda Dani, Krisztiánnal együtt.
- Ki az a Barbi? - kérdezte a bátyám.
- Dávid csaja- mondtam neki. Dávid akkor már nem volt ott.
- Ja, oké. Amúgy mindjárt Máté is itt lesz. Szerinted baj, hogy hívtam? Elfelejtettem szólni neki, hogy a mai nap nem jó, és már úton volt.
- Nem hiszem, hogy baj - mondtam, de mire az utolsó szó elhagyta a számat, leesett a tantusz.
- Mi van? Máté idejön? És Barbi is itt van? - kérdeztem inkább magamtól, de bátyus válaszolt.
- Igen. Miért?
- Basszus. Itt balhé lesz - mondtam idegesen. Most mégis mi a francot csináljak?
Idézet a következő részből: 'És robbant a bomba. Innentől már nem tudtam mit tenni.'

9. rész

Hali! Itt a 9. rész :) Jelöljétek a rész végén, hogy mennyire tetszett és írjatok komit!! Ha tetszik a blog, iratkozzatok fel :) És még mindig lehet szavazni jobb oldalt!
És még egy fontos dolog: Mint láthatjátok, az oldal már elérte az 1000+ látogatót! Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm nektek <3 remélem tetszik a történet és meg vagytok vele elégedve! :*

Kicsit meglepődtem, hogy Dávid vállán fekszem, de gondolom ráestem a vonat zötyögése miatt. Amikor felemelem a fejem, azt látom, hogy Mira vigyorog.
- Mi van? - kérdezem tőle ásítva.
- Áá, semmi - mosolyog.
- Mindegy. Hol vagyunk?
- 5 perc múlva az állomáson vagyunk. Fel kéne kelteni Dávidot is.
- Hajrá.
23.30-ra értünk haza. Zsolti a nappaliban ült és tévét nézett. Csoda, hogy nem feküdt még ki.
- Na végre! Mikor írtad, hogy késtek, nem gondoltam volna, hogy éjfélre értek haza - mondta Zsolti, majd megcsókolta Mirát.
- Hulla vagyok. Megyek aludni. Cső - köszönt el Dávid, majd bevonult a birodalmába. Pár perccel később már mindenki aludt.
Reggel én vagyok az első, aki felébred. A második fél órával utánam ébred, és csupán egy melegítőben, félmeztelenül jön ki a konyhába.
- Reggelt, Alexandra - köszön Dávid, majd álmosan leül egy székre.
- Neked is - mondom - hé, azért segíthetnél!
- Jó, oké. Mit csináljak?
- Mondjuk vegyél fel valami felsőt. Aztán pedig teríts meg.
- Zavar, hogy nincs rajtam póló? - vigyorog.
- Leszarom, hogy mi van rajtad. Inkább teríts!
- Jó, jó, oké. - persze ruhát azt nem vett fel, szóval látnom kellett, ahogy Barbi letaperolja, amikor megérkezik. Mondjuk várhattak volna, amíg kettesben lesznek, de mindegy.
Később Danival elmentünk sétálni.
- Hogy vagy? - kérdezte, miközben átölelt.
- Tökéletesen - válaszoltam, majd csókolózni kezdtünk.
- Elmehetnénk valahova.
- Most? - kérdezem.
- Aha. Mondjuk Meki?
- Oké - mosolyodtam el.
1 óra Meki és még fél óra séta után hazamentünk, és nálam folytattuk tovább a semmit. Jó volt vele lenni, úgy, hogy semmit sem csináltunk. Csak ölelkeztünk. Néha szólaltunk meg. Végül sajnos mennie kellett, mert egy barátja hívta, hogy valamit el kellene intézni. Megbeszéltük, hogy holnap suli után értem jön.
Idézet a következő részből: '- Basszus. Itt balhé lesz'