8. rész

Itt a 8. rész! Remélem tetszik :) Jelöljétek a rész végén vagy írjatok komit. És még mindig lehet szavazni a kedvenc fiú szereplőtökre oldalt :)

Ez nem lehet igaz. Miért pont ő? És miért nem tudtam, hogy az unokatestvére?
- Mira, miért nem mondtad, hogy az unokatestvéred? - kérdeztem a barátnőmet.
- Nem tudom. Valahogy nem került szóba, hogy honnan ismerem őt.
- Hát, Alexandra, ennél döbbentebb képet nem is vághatnál! - vigyorgott Dávid - amúgy én sem tudtam, hogy te leszel Bence keresztanyja. Lehet, akkor nem vállaltam volna el...
- Még visszaléphetsz - vágtam rá.
- Miért nem teszed te?
- Én nem fogok, az biztos! Mira a legjobb barátnőm, és amúgy is illetlenség.
- Akkor miért is várod el tőlem?
- Te amúgy is bunkó vagy, nem lenne meglepő.
- Na jó, elég! - vágott közbe Miranda - legalább most ne veszekedjetek!
- Jó, oké, bocs - mondtam neki.
A délután további része kicsit kellemetlenül telt, de szerintem ezt mindenki így érezte. Kicsit megkönnyebbültem, amikor Mira szólt, hogy indulnunk kéne a vonathoz, mert 19:30 van és 8-kor indul a vonatunk. Persze a lelkesedésem nem tartott sokáig:
- Hé, Mira, ha nem gond veletek mennék? - kérdezte Dávid.
- Persze, gyere nyugodtan - mosolygott Mira. Az én ábrázatom már nem lehetett ilyen lelkes.
- Most komolyan, Szandi. Te tükör előtt gyakorlod ezeket a grimaszokat? - kérdezte Dávid.
- Ha már nem tudsz Reginek szólítani, ahogy mindenki, akkor legalább az Alexandrát használd!
- Persze, hogyne, Szandi.
- Ahhjj! - mordultam fel, majd elköszöntem Mira családjától és kifelé vettem az irányt.
Most nem késtük le a vonatot, időben odaértünk. Körülbelül félúton tarthattunk, amikor a vonat hirtelen megállt. Ez természetes is lehetett volna, ha épp egy megállónál vagyunk, de nem, a semmi közepén álltunk meg. 2 perccel később egy kalauz jött be, és vázolta a helyzetet, miszerint nemrég baleset történt itt, így egyelőre nem tudunk tovább menni. Bár elvileg senki sem halt meg, a roncsok még a síneken vannak. Mivel 9 óra volt, így ez mindenkinek elég kellemetlen volt, én is el voltam már fáradva. Ráadásul pont Dávid mellé kellett ülnöm, mert Dávid nem volt hajlandó helyet cserélni Mirával, aki mellett egy idős néni foglalt helyet. Így még közelebbről kellett 'élveznem' a társaságát....
Már fél 11 és még mindig itt ülünk. Alig bírom nyitva tartani a szemem, Mira már alszik, a néni szintén. Dávid a telefonját nyomkodja, de ő amúgy sem lenne társaság. Valamikor aztán mégis elalszom. Amikor felébredek, Dávid vállán fekszem. Ő ugyanúgy elaludt, mint én.
Idézet a következő részből: 'Zavar, hogy nincs rajtam póló?'

7. rész

 Sziasztok! Itt a 7. rész, remélem tetszeni fog. Jelöljétek a rész végén, vagy írjatok komit :*
És ne felejtsetek el szavazni a kedvenc fiú szereplőtökre! :) Mivel ez rövid lett, a kövi rész valószínűleg már holnap jön.

Reggel álmosan ébredtem fel. Még csak 7:30 volt, de a vonatunk 8:30-kor indul. Nagy nehezen kiszálltam az ágyból és elindultam a fürdőbe. Gyors zuhany, öltözködés és irány a konyha. Nem volt otthon sem tej, sem kenyér, ezért leszaladtam a közeli kisboltba. Szerencsétlenségemre nem volt még nyitva, mivel szombat van, így csak 8-kor nyit. Tudtommal a legközelebbi bolt innen 10 percre van, szóval inkább visszamentem a lakásba, és vártam. Pakolásztam kicsit, bár nem sok mindent viszünk magunkkal, hiszen Mira szüleinél van minden. 8-kor lementem, bevásároltam, visszamentem és betettem a kenyeret a pirítóba. Akkor jutott eszembe, hogy Mirát még nem láttam.
- Mirandaaaa!!! - Rohantam be a szobájába.
- Mi van? Hol vagyok? - forgolódott álmosan a barátnőm.
- Te még nem keltél fel? Elkésünk! Fél óra múlva indul a vonat! Gyerünk, öltözz, ha nem akarsz késni! - mondtam és otthagytam. Ultragyors reggelizés után rohantunk az állomásra, ami 15 percre van tőlünk.
- Vonat indul Balatonfüredre a 3-as vágányról - hallottuk a bemondó hangját.
- A fenébe! - kiáltottam fel - lekéstük!
- Mikor megy a következő? - kérdezte Mira.
- Másfél óra múlva - mondtam neki.
- Ne haragudj, Regi. Elfelejtettem beállítani az ébresztőmet. Tényleg bocsi.
- Semmi baj - simítottam meg a karját. - mit csináljunk, amíg nem jön a következő vonat?
- Hmm...pizza?
- Benne vagyok! - mosolyogtam rá.
Egy pizza társaságában hamar eltelt az a másfél óra, így mehettünk is Balatonfüredre.
- Sziasztok! - köszöntünk Mirával a családjának. Általános óta a legjobb barátnőm, így én is tegezem a családját. Mira is az én szüleimet, mivel egy városban éltünk. Elvileg átmennénk anyuékhoz is, de ők most Madridban vannak a nagynénémnél.
Kata - Mira anyukája - megkínált minket sütivel. Bár a pizza után nem voltam éhes, mégis elfogadtam, mert ez az egyik kedvenc sütim.
- Egyébként, Regina, már meg van Bence keresztapja.
- Igen, Mira mesélte. Azt viszont nem tudom, hogy ki az.
- Nos, mindjárt ő is itt lesz. Nem tudom, hogy ismered-e, Mira unokatestvére.
- Hát, akkor nem hiszem.
Néhány perccel később meg is érkezett a kicsi jövendőbeli keresztapja. Én pedig majdnem káromkodni kezdtem...
Idézet a következő részből: 'Amikor felébredek, Dávid vállán fekszem.'

Szavazás

Sziasztok! Még nem a részt hoztam, viszont oldalt találtok egy szavazást, hogy ki a kedvenc fiú szereplőtök. Kíváncsi leszek a végeredményre, július 6-ig szavazhattok. Az új részt pedig nemsokára hozom :)

6. rész

 Hali! Itt a kövi rész, ez már valamivel hosszabb. Még ez sem lett az igazi, de a 10. rész környékén majd beindul a dolog :) (legalábbis remélem) Légyszi jelöljétek a rész végén, hogy mennyire tetszett, hogy tudjam jól írok-e. 1-2 hozzászólásnak is örülnék, jöhet hideg-meleg, a lényeg, hogy tudjam tetszik-e nektek a blog :*

Nem hiszem el, hogy járunk. Rajta kívül még csak egy barátom volt, vele sem végződött túl szépen a dolog, ugyanis megcsalt. Kicsit félek tőle, hogy ismét így járok majd, de bízom Daniban. Legszívesebben világgá kürtölném, hogy a világ egyik legjóképűbb pasija a barátom. Erre van is egy lehetőségem, így Facebookon jelöltem, hogy járunk.
'Regina Alexandra Tóth és Dániel Fekete mostantól kapcsolatban vannak' - Miranda Illés, Zsolt Márk Pilisi, Dávid Kiss-Szabó és 89 további személy kedveli ezt.
Amint kiléptem Face-ről, újdonsült barátom vissza is tért a fürdőszobából.
- És most mit szeretnél csinálni? - kérdezte.
- Nem tudom. Valami ötlet?
- Lesz egy buli innen nem messze. Megyünk?
- Felőlem mehetünk. Szóljak Miráéknak?
- Aha, jöjjenek ők is. Én hívom Dávidot.
- Neked meg van Dávid száma? - döbbentem le.
- Aha, egészen összehaverkodtunk. Miért?
- Csak nem vettem észere, hogy ennyire jóban vagytok - mondtam furán. - Inkább hagyjuk őket. Tudok egy jobb elfoglaltságot - vigyorogtam rá. Értette a célzást, magához húzott és megcsókolt..

- Miraa! Nem lenne kedvetek buliba jönni velünk? - kérdeztem a barátnőmet, amint beléptek az ajtón.
- Igen, megyünk! Kik jönnek még?
- Mi és Dávidék is.
- Ajjaj, te és Dávid egy helyiségben? Biztonságos ez?
- Én Danival leszek, ő meg a barátnőjével. Tökéletesen elleszünk a helyiség két legtávolabbi pontjában.

8-ra értünk a buli helyszínére. Elég sokan voltak, és a tömeg egyre csak nőtt. Szeretem a bulikat, de nem tömegnyomorral. Épp innivalóért indultam, amikor Danihoz odament egy srác. Valamennyit hallottam a beszélgetésükből:
- Mi újság a dologgal? - kérdezte az ismeretlen fiú.
- Holnapra minden kész lesz. Ha jó neked, este felé már nálad lehet. Megfelel? - kérdezte Dani.
- Tökéletes. Később még ütközünk. Cső - és el is ment. Fogalmam sincs, miről lehet szó, de inkább nem kérdezősködöm. Néhány órája jöttünk össze, nem akarok tolakodó lenni. Így inkább elindultam eredeti célom felé és vettem egy üdítőt. Ritkán iszom, ráadásul holnap megyünk Miráékhoz. Elvileg már meg van a keresztapa, de egyelőre még nem tudom ki az. Visszamentem Danihoz és megkérdeztem, hogy indulunk-e.
- Miért, rosszul vagy? - kérdezte aggódva.
- Nem, semmi bajom.
- Akkor? Még alig múlt éjfél.
- Igen, de holnap, vagyis ma megyünk Mira szüleihez, mert el kell intézni pár dolgot az öccse keresztelőjéhez. Tudod, mondtam, hogy én leszek a keresztanyja. - magyaráztam.
- Rendben, menjünk. Kihozom a kabátokat, te pedig keresd meg a többieket, rendben?
- Igen - mondtam, és megcsókolt.

Mikor hazaértünk, a többiek már bementek a lakásba, mi viszont még kint maradtunk Danival, és beszélgettünk. Na jó, ez így nem teljesen igaz....
- Szeretlek - suttogta a fülembe.
- Én is téged - mondtam, majd újra megcsókoltam.
Idézet a következő részből: 'Néhány perccel később meg is érkezett a kicsi jövendőbeli keresztapja. Én pedig majdnem káromkodni kezdtem.'

5. rész

 Halii! Elég rövid rész lett, és szerintem nem lett jó, de igyekszem. Valószínűleg kicsit gyorsak az események, de mindennek megvan az oka :) Komizzatok vagy jelöljétek a rész végén, hogy mennyire tetszett !! :*

Az elmúlt hetekben szinte minden nap találkoztunk Danival. A megismerkedésünk óta úgy beszélgetünk egymással, mintha már hónapok óta ismernének egymást. Ritkán történik velem ilyen, eddig talán Mira volt az egyetlen, aki előtt ilyen gyorsan megnyíltam. De ez most más, mint Mirával volt. Valójában nem tudom, mit érzek Dani iránt, de amikor vele vagyok úgy érzem, biztonságban vagyok. Olyankor boldog vagyok. Minél több dolgot tudok meg róla, annál jobban kedvelem. Ellentétben Dáviddal, akit egyre kevésbé bírok elviselni.
- Alexandra, látogatód van! - kiabál be az ajtóból. Ha nem fejezi be az Alexandrázást, komolyan mondom, leütöm.
- Ne hívj így! - kiáltok rá immár az ajtóban állva - Gyere be, Dani - mondom neki és megölelem.
- Na jó, én húztam. Cső - köszönt Dávid és szerencsére elment.
- Mi az? - kérdezi Dani, amikor leül az ágyamra.
- Semmi, csak veled nem is bunkózik Dávid?
- Nem, szerintem rendes srác. Miért?
- Csak kérdeztem - szóval csak nekem ellenszenves? Na mindegy. - És mit szeretnél csinálni?
- Publikus vagy nem publikus dologra gondolsz? - kérdezte.
- Tessék? Van nem publikus is? - néztem rá elkerekedett szemmel.
- Igen, van - mondta komolyan.
- És mi az? - kérdeztem, és Dani egy tizedmásodperc múlva már mellettem ült.
- Ez - mondta és megcsókolt. Nagyon jó volt. Először nem tudtam, mit mondjak neki, és végül ő törte meg a csendet.
- Nézd, ha megbántottalak...
- Nem - szakítottam félbe - nem bántottal meg. Én is akartam a csókot.
- Tényleg? - kérdezte megkönnyebbülve.
- Igen.
- És szeretnél a barátnőm lenni? - kérdezte, mire elvigyorodtam és ismét közelebb húzódtam hozzá - igen - mondtam majd megcsókoltam.
Idézet a következő részből: '- Szeretlek'

4. rész

Barbi legalább úgy megijedt, mint én, egészen sápadt lett az arca. Látszott rajta, hogy fél, hogy esetleg lebuktatom a többiek előtt, hogy ő Máté csaja. Őszintén szólva teljesen hidegen hagy, hogy Dávidnak milyen kis barátnői vannak, szóval tartottam a számat. Csak Mátét sajnálom, ő nem érdemel ilyet. Úgy fél órával az érkezése után kettesben maradtunk Barbival, miután Mira és Zsolti elmentek megvenni Zsolti anyukájának szülinapi ajándékát, Dávid pedig elment innivalóért. Természetesen egyből könyörgőre fogta a mondandóját.
- Regina, tudom, nem régóta ismersz és most biztosan azt hiszed, hogy egy utolsó kis ribanc vagyok, de... - félbeszakítottam
- Nézd, Barbi. Magasról teszek rá, hogy kivel jársz vagy kivel nem. Dávid pedig még kevésbé érdekel, ugyanis egy bunkó majom. Felőlem azt teszel, akit akarsz. Nem köplek be, nyugi - azt hiszem, megnyugodott, ugyanis egy hatalmasat sóhajtott
- Köszi.
- Pletykaparty? - lépett be a szobába Dávid
- Aha, gondolod - vágom rá - inkább hagylak titeket és elmegyek sétálni. Sziasztok - azzal otthagytam őket.
A parkba mentem sétálni, és leültem egy padra. Kicsit unatkoztam, ezért indultam volna tovább, de ahogy felálltam, nekimentem egy srácnak - Bocs - néztem rá.
- Semmi baj - mosolygott rám aztán továbbment. Néhány perccel később ismét találkoztam vele.
- Szia - köszön.
- Szia - köszönök vissza.
- Egy ilyen szép lány miért mászkál egyedül? - kérdezi nagyon szép mosollyal.
- Néha jó egyedül lenni - mosolygok vissza.
- Dani vagyok.
- Regi.
- Nagyon szép név.
- Köszi.
- Nem lenne kedved egy fagyihoz? Már nem sokáig lesz ilyen jó idő.
- Rendben - mosolyodtam el.
Miután megvettük a fagyit, tovább sétálgattunk. Mindenféléről beszélgettünk, és még a számát is megadta. Megbeszéltük, hogy hamarosan megint találkozunk. Este mosolyogva meséltem  Mirának az új ismerősömről.
- És tetszik neked? - kérdezi és a szemöldökét fel-le mozgatja
- Háát - mosolygok - igen! nagyon helyes és kedves és...hát tudod, na.
- És te tetszel neki?
- Mira! Körülbelül öt órája ismerem! Lehet már nem is emlékszik rám.
- Dehát megadta a számát! Akkor biztosan tetszel neki!
- Nem tudom, remélem - mosolyogtam ismét.
Idézet a következő részből: '- És szeretnél a barátnőm lenni?'

Barbi

3. rész

Ma korán keltem, mert hazautaztam Balatonfüredre anyáékhoz. Hiányoztak már, főleg Balázs. Ő a kisöcsém, nemrég lett 4 éves. Persze én is azon szerencsés lányok közé tartozom, akiknek bátyjuk van. Krisztiánnal sokat veszekedünk, verekszünk, de persze szeretjük egymást.
- Barátnőm van - állít be lazán bátyus.
- Komoly? Ki az? Ismerem? Hány éves? - kérdezem ami eszembe jut.
- Héé, nyugi, Regi. Kittinek hívják, és nem, nem ismered. Majd bemutatom.
- Okés - ujjongtam.
- Minek örülsz ennyire? - nézett rám furán Krisztián.
- Hát annak, hogy barátnőd van.
- Néha nagyon furcsa tudsz lenni - mondta és kiment a konyhából.
Este segítettem vacsit főzni anyunak. Egész jól tudok főzni, főleg csirkemellet, mivel az a kedvencem.  Vacsora után Krisz megkérdezte, hogy nincs-e kedvem bulizni menni velük.
- De, van! - mondtam boldogan.
- Oké, akkor készülődj. Egy óra múlva itt vannak.
- Pontosan kik is? - kérdeztem
- Kitti, Máté és a csaja, Barbi - Máté Krisztián legjobb haverja. Nem is tudtam, hogy van barátnője. Mindegy.
A buli jó volt, bár elég sok volt a részeg, több, mint egy átlagos buliban. Barbi is jól benyomott, nem gondolná az ember, hogy egy lány is képes ennyit inni. Komolyan, Krisz és Máté együtt véve sem ittak annyit, mondjuk Krisz vezetett, így neki nem is volt szabad.

Délben értem haza. Mindenki otthon volt, sőt, még aludtak. Gondolom ők sem töltötték otthon a szombat estét.
- Barátnőm van - közli Dávid reggeli közben.
- Szép volt, haver - veregeti meg a hátát Zsolti - csak nem azt a dögös csajt szerezted meg? - kérdezi hatalmas vigyorral. Mira már nem mosolyog ennyire.
- Barom - löki meg a barátját.
- Jóó, bocsi, Mira, de nem tudom a csaj nevét. - védekezik Zsolti egyből.
- Barbi a neve, és igen, ő az. - mondja Dávid - ma benéz, szóval ne lepődjetek meg, ha itt látjátok - Persze, csak ahhoz van kedvem, hogy a barátnőjének jópofizzak. Azt hiszem, el kell húznom délután.
Egyébként ez nem sikerült, ugyanis Mira nem volt túl jól Zsolti dögös csajos megjegyzése miatt, így próbáltam vigasztalni, hogy valószínüleg csak viccnek szánta. Egyébként így is gondolom, nem hiszem, hogy Zsolti megcsalná. Mielőtt járni kezdtek, sokat csajozott, de senkivel sem járt. Igaz, hogy Mirával még csak néhány hete vannak együtt, de akkor is, Zsolti vele máshogy viselkedik, mint a többi lánnyal. Visszatérve Dávid barátnőjére, 2 óra körül tényleg beállított Barbi.
- Cső mindenkinek - köszönt. Én pedig ledöbbentem.
Idézet a következő részből: 'Kicsit unatkoztam, ezért indultam volna tovább, de ahogy felálltam, nekimentem egy srácnak.'

 Regi rucija a buliban

2. rész

Hali! Itt a második rész is! Arra kérnélek titeket, hogy miután elolvastátok a részt, a bejegyzés alján jelöljétek, hogy mennyire tetszett nektek! Így látom, hogy kellene-e javítanom a stíluson :) Jó olvasást, remélem tetszeni fog! :*
Inkább nem részletezném, milyen volt az elmúlt másfél hetem. Kiderült, hogy Dávid imád zenét hallgatni, amivel nem is lenne semmi baj, ha fülhallgatóval tenné. De nem, ez az idióta olyan hangosan hallgatja a zenét, hogy szerintem az ország másik felében is lehet hallani. Holnap suli, remélem így már a tanulásra fog koncentrálni, nem a zenére. Épp Mirával indultunk vásárolni a sulihoz, amikor csengettek és Zsolti nyitott ajtót.
- Csomagot hoztam, erre a névre - mondta a futár
- Rendben - vette el Zsolti a dobozt. Amikor a futár elment, Dávid kikapta Zsolti kezéből a csomagot.
- Nahát, ajándékot kaptam? - kérdezte 'meghatódva'  - Csomag Tóth Regina Alexandra részére. Alexandra? Ez a második neved? - röhögött fel.
- Igen, ez, és nem értem, mi ilyen vicces ezen. Inkább add ide a csomagom, mielőtt felrúglak.
- Jól van, nyugi, Alexandra. Itt a dobozod.
- Ne hívj Alexandrának! Senki sem hív így!
- Már igen - mondta pimaszul, majd bement a szobájába. Egyébként a csomag a nagynénémtől jött, ruhákat küldött Madridból. Imádom, ha ő vesz nekem ruhát, teljesen egyforma az ízlésünk. Miután kipakoltunk, elindultunk. Végre csak én és Mira voltunk, megbeszélhettünk mindent, a fiúk nélkül. Mira tényleg nagyon jó barátnő. Annak ellenére, hogy pasija van, nem tölt minden percet vele, hanem rám is figyel. Miután hazamentünk leültünk filmet nézni, majd mindenki ment a saját szobájába.

*Másnap*

Első nap tizedikben. Unalmas volt, csak 4 ofőórát tartottak. Dávid persze már az első nap nagymenő lett, Attilával és Robival már most megtalálták a közös hangot. Utóbbi kettő egyébként jó barátom, legalábbis eddig az volt. Most, hogy Dáviddal vannak, ki tudja milyen hülyeségeket talál majd ki rólam. Előre is köszönöm neki. Délután Mirával elmentünk babaruhát vásárolni, ugyanis nemrég megszületett a kisöccse és holnap meglátogatjuk. Útküzben kikölcsönöztünk 2 filmet és megbeszéltük, hogy holnap megnézzük őket.
Szerencsére a sulink nem túl szigorú, sok a fiatal és jófej tanár, de természetesen van 1-2 kivétel, aki keményen számonkéri az anyagot. A pénteki órarendünk eleve laza, de ma még a nehezebb órákon (pl. fizika) sem haladtunk tovább az anyaggal, így a délelőtt hamar eltelt. Délután a fiúk elmentek a közeli sportpályára focizni, mi pedig Mirával elmentünk a szüleihez megnézni az öccsét. Zabánivaló kissrác, ráadásul engem kértek meg, hogy legyek a keresztanyja!! Mira szerint Bence imád engem, szóval jó keresztanya leszek. Nem tudom, remélem. Keresztapa elvileg még nincs, de még van idejük átgondolni, hogy ki legyen, körülbelül 3 hét múlva lesz a keresztelő. 8 körül értünk haza, addigra már a többiek is otthon voltak, így leültünk megnézni a két filmet, amit Mirával kivettünk. Dávid ma is formában volt, egy alkalmat sem hagyott ki, hogy piszkálhasson.
- Hé, Alexandra! Ide adnád az üdítőmet? Kösz.
- Van két lábad, menj érte. Ha nem tűnt volna fel, más dolgom van.
- Kedves vagy, mint mindig - vigyorgott és felállt a kóláért. Persze útközben teljesen véletlenül nekem jött. Igen, biztosan véletlen volt. A filmek egyébként jók voltak, bár a másodikon már majdnem bealudtam, de nem én voltam az egyetlen, aki így jár, ugyanis Mira szinte végigaludta a második filmet.
Idézet a következő részből: '- Barátnőm van.'

1. rész

Sziasztok!Itt is az első rész :) Várom a véleményeteket kommentben. 
Még egy hét és suli. Bah. Idén tizedikes leszek, gondolom ez még több tanulnivalóval jár. Nem vagyok stréber, de azért általában megtanulom amit kell. Tegnap beköltöztem a koleszbe 2 barátommal, Mirával (aki történetesen a legjobb barátnőm) és Zsoltival, akivel szintén jóban vagyunk. Ő és Mira 1 hete jöttek össze, örülök nekik, minden szép és jó, csak éppen nincs kedvem a nap 24 órájában az ő nyalizásukat bámulni. Komolyan, még egy filmet sem tudnak végignézni anélkül, hogy ne smárolnának. Ezért kevés időt töltök a koleszban, leginkább sétálok a közeli parkban, vagy a Dunát bámulom. Nagyon szeretem a vizet (tehát folyók, tavak, tengerek), ezért jó néha csak állni és nézni a folyót.
Ja, én. Átlagos magasságú, szőkésbarna hajú, kék szemű lány vagyok. Kívülről. Amúgy életvidám, de elég egy kósza gondolat, és máris elmegy a kedvem. Szóval vannak hangulatingadozásaim, aminek következtében gyakran megbántok másokat, persze nem szándékosan.
Mirával és Zsoltival épp hazafelé tartunk, amikor egy srác nekem jött.
- Gyere nekem hülyegyerek! - kiáltok rá. Kicsit talán durvább volt a kelleténél, de alapból ideges voltam.
- Nézz a lábad elé! Hisztis picsa! - szól vissza a fiú.
- Hé, Dávid! Megjöttél? - kérdezi Zsolti tőle. Szóval ők ismerik egymást?!
- Ja, pont téged kerestelek. Akkor szabad még a szoba?
- Igen, gyere, pakold le a cuccod aztán szétnézünk a városban.
- Várjunk - szóltam közbe - ugye nem hozzánk költözik?
- Ne már, ez is veletek lakik? - mutatott rám Dávid.
- Mindenki nyugodjon le. Regi, igen hozzánk költözik. Dávid, igen velünk lakik, de amúgy kedves lány.
A fenébe! Nem lehet igaz, hogy ez a bunkó hozzánk költözik. Ráadásul az egyetlen üres szoba az enyém mellett van! Nem! Nem! Nem!
- Várjunk. Hárman lakunk a lakásban, nem kellene esetleg minket is megkérdezned? - kérdeztem Zsoltitól.
- Ööö, Mira beleegyezett, és már úgyis itt van. Nyugi, nem fog zavarni.
Szóval marad. Rendben. De engem hagyjon békén!
Ezután hazamentünk, és Zsolti meg Dávid elhúztak a városba, így ketten maradtunk Mirával.
- Nem hiszem el, hogy egy ekkora bunkó fog velünk lakni - mondom dühösen Mirának - Te már ismered őt?
- Jófej srác. Oké, tényleg figyelnie kellett volna, amikor neked ment, de te sem az utat figyelted. Mindketten hibásak voltatok, ráadásul csak kicsit összementetek, nem olyan nagy ügy. Túlreagálod.
- Akkor is bunkó!
- Regi! Ugye nem akarod ezt csinálni egész évben? Ráadásul osztálytársunk lesz, szóval egész nap el kell viselned.
Mi??? Hogy új osztálytárs? Ne már! A fenébe!!
Idézet a következő részből: - 'Jól van, nyugi, Alexandra. Itt a dobozod.'