Az elmúlt hetekben szinte minden nap találkoztunk Danival. A megismerkedésünk óta úgy beszélgetünk egymással, mintha már hónapok óta ismernének egymást. Ritkán történik velem ilyen, eddig talán Mira volt az egyetlen, aki előtt ilyen gyorsan megnyíltam. De ez most más, mint Mirával volt. Valójában nem tudom, mit érzek Dani iránt, de amikor vele vagyok úgy érzem, biztonságban vagyok. Olyankor boldog vagyok. Minél több dolgot tudok meg róla, annál jobban kedvelem. Ellentétben Dáviddal, akit egyre kevésbé bírok elviselni.
- Alexandra, látogatód van! - kiabál be az ajtóból. Ha nem fejezi be az Alexandrázást, komolyan mondom, leütöm.
- Ne hívj így! - kiáltok rá immár az ajtóban állva - Gyere be, Dani - mondom neki és megölelem.
- Na jó, én húztam. Cső - köszönt Dávid és szerencsére elment.
- Mi az? - kérdezi Dani, amikor leül az ágyamra.
- Semmi, csak veled nem is bunkózik Dávid?
- Nem, szerintem rendes srác. Miért?
- Csak kérdeztem - szóval csak nekem ellenszenves? Na mindegy. - És mit szeretnél csinálni?
- Publikus vagy nem publikus dologra gondolsz? - kérdezte.
- Tessék? Van nem publikus is? - néztem rá elkerekedett szemmel.
- Igen, van - mondta komolyan.
- És mi az? - kérdeztem, és Dani egy tizedmásodperc múlva már mellettem ült.
- Ez - mondta és megcsókolt. Nagyon jó volt. Először nem tudtam, mit mondjak neki, és végül ő törte meg a csendet.
- Nézd, ha megbántottalak...
- Nem - szakítottam félbe - nem bántottal meg. Én is akartam a csókot.
- Tényleg? - kérdezte megkönnyebbülve.
- Igen.
- És szeretnél a barátnőm lenni? - kérdezte, mire elvigyorodtam és ismét közelebb húzódtam hozzá - igen - mondtam majd megcsókoltam.
Idézet a következő részből: '- Szeretlek'
Igen egy picig gyors de bizzks meg van az oka. Nagyon tetszik. Most átláthatóbb hogy elválasztod az elejèn a közlendőt a sztoritól.
VálaszTörlésgrat ugyi vagy.