1. rész

Sziasztok!Itt is az első rész :) Várom a véleményeteket kommentben. 
Még egy hét és suli. Bah. Idén tizedikes leszek, gondolom ez még több tanulnivalóval jár. Nem vagyok stréber, de azért általában megtanulom amit kell. Tegnap beköltöztem a koleszbe 2 barátommal, Mirával (aki történetesen a legjobb barátnőm) és Zsoltival, akivel szintén jóban vagyunk. Ő és Mira 1 hete jöttek össze, örülök nekik, minden szép és jó, csak éppen nincs kedvem a nap 24 órájában az ő nyalizásukat bámulni. Komolyan, még egy filmet sem tudnak végignézni anélkül, hogy ne smárolnának. Ezért kevés időt töltök a koleszban, leginkább sétálok a közeli parkban, vagy a Dunát bámulom. Nagyon szeretem a vizet (tehát folyók, tavak, tengerek), ezért jó néha csak állni és nézni a folyót.
Ja, én. Átlagos magasságú, szőkésbarna hajú, kék szemű lány vagyok. Kívülről. Amúgy életvidám, de elég egy kósza gondolat, és máris elmegy a kedvem. Szóval vannak hangulatingadozásaim, aminek következtében gyakran megbántok másokat, persze nem szándékosan.
Mirával és Zsoltival épp hazafelé tartunk, amikor egy srác nekem jött.
- Gyere nekem hülyegyerek! - kiáltok rá. Kicsit talán durvább volt a kelleténél, de alapból ideges voltam.
- Nézz a lábad elé! Hisztis picsa! - szól vissza a fiú.
- Hé, Dávid! Megjöttél? - kérdezi Zsolti tőle. Szóval ők ismerik egymást?!
- Ja, pont téged kerestelek. Akkor szabad még a szoba?
- Igen, gyere, pakold le a cuccod aztán szétnézünk a városban.
- Várjunk - szóltam közbe - ugye nem hozzánk költözik?
- Ne már, ez is veletek lakik? - mutatott rám Dávid.
- Mindenki nyugodjon le. Regi, igen hozzánk költözik. Dávid, igen velünk lakik, de amúgy kedves lány.
A fenébe! Nem lehet igaz, hogy ez a bunkó hozzánk költözik. Ráadásul az egyetlen üres szoba az enyém mellett van! Nem! Nem! Nem!
- Várjunk. Hárman lakunk a lakásban, nem kellene esetleg minket is megkérdezned? - kérdeztem Zsoltitól.
- Ööö, Mira beleegyezett, és már úgyis itt van. Nyugi, nem fog zavarni.
Szóval marad. Rendben. De engem hagyjon békén!
Ezután hazamentünk, és Zsolti meg Dávid elhúztak a városba, így ketten maradtunk Mirával.
- Nem hiszem el, hogy egy ekkora bunkó fog velünk lakni - mondom dühösen Mirának - Te már ismered őt?
- Jófej srác. Oké, tényleg figyelnie kellett volna, amikor neked ment, de te sem az utat figyelted. Mindketten hibásak voltatok, ráadásul csak kicsit összementetek, nem olyan nagy ügy. Túlreagálod.
- Akkor is bunkó!
- Regi! Ugye nem akarod ezt csinálni egész évben? Ráadásul osztálytársunk lesz, szóval egész nap el kell viselned.
Mi??? Hogy új osztálytárs? Ne már! A fenébe!!
Idézet a következő részből: - 'Jól van, nyugi, Alexandra. Itt a dobozod.'