28. rész

 Végre kész a rész :) Szerintem ez még az átlagosnál is rövidebb lett, de ahhoz képest, hogy ma volt az utolsó nap a szünet előtt, rengeteg dolgom volt. Nem tudom, mikor jön új rész, de remélhetőleg jövőhéten. Addig is jó szünetet <3

Amikor megláttam Dávidot, legszívesebben elfutottam volna, csakhogy ő már észrevett.
- Mit keresel itt? - estem neki köszönés nélkül.
- Neked is szép napot. De mi történt? Haragszol? - kérdezte felvonva a szemöldökét.
- Hogy haragszom-e? Te hülye vagy? Szerinted nem nézem én is a Facebookot? Azt hitted, hogy majd mosolyogva gratulálok, amikor kiderül, hogy barátnőd van? - nem bírtam magammal. Nem érdekelt, hogy ki hallja, és ki nem, ki akartam adni magamból a dühömet. Amiből elég sok volt.
- Mi? - kérdezte döbbenten.
- Ne játszd a hülyét. Mikor akartad elmondani? El akartad mondani egyáltalán? - kérdeztem, és a sírás kerülgetett.
- Féltékeny vagy? - kérdezett vissza, mosolyra húzva  száját. Hogy lehet ilyen pofátlan?
- Nem. Egyáltalán nem.
- Aha, azért kiabálsz itt velem - mosolygott továbbra is.
- Örülök, hogy jól szórakozol. Tudod mit, inkább felejtsük el ezt a beszélgetést. És azt is, ami a parton történt - hátatfordítottam neki, és elindultam, de ő a karomnál fogva visszatartott.
- Várj. És ha én nem akarom elfelejteni?
- Viccelsz?
- Nem. Nincs barátnőm - vonta meg a vállát - feltörték a Facebookom, pár napja. Megváltoztatták a jelszót, így belépni sem tudok. És tetszik, hogy féltékeny vagy - vigyorodott el, és elkezdte az egyik hajtincsemet birizgálni.
- Szerinted ezt elhiszem? - húzódtam el tőle - más már régen csinált volna egy újat. És egyébként is, elég hülye kifogás. Szóval hagyj békén és ne is keress! - Abban a pillanatban hátat fordítottam neki, és elhúztam. Amikor elég messze kerültem tőle, megálltam egy padnál, mert már alig láttam a könnyeimtől. Nem akartam sírni. Nem akartam megint azt átélni, amit Danival. Egyszerűen csak el akartam felejteni, hogy valaha is ismertem ezt a két fiút. Soha nem kellett volna szóbaállnom velük.
Idézet a következő részből: Tudtam mit akar. És én is akartam.