29. rész

3 napja nem láttam Dávidot. Nagyjából próbáltam a rendes életemet élni, és keveset lenni otthon, főleg azért, hogy anyáék ne sejtsenek meg semmit. Még csak véletlenül sem akarom, hogy bármelyikük rájöjjön erre. Még csak az kéne! Anya és Dávid anyukája újonnan nagyon jóban vannak, és nem szeretném, hogy anya véletlenül kibökje a dolgot. De ciki lenne!
Szóval Mirával minden nap voltunk valamerre, kivéve az első napot. Azt arra szántam, hogy az elcseszett szerelmi életemet gyászoljam. Most próbálom figyelmen kívül hagyni azt a nyomasztó érzést, amit napok óta érzek, mert már nagyon elegem van belőle. Remélhetőleg őszre elmúlik, mert akkor már nem szabadulhatok Dávidtól.
Mira és Zsolti 3-ra jöttek át, hogy filmet nézzünk. Gondolhattam volna, hogy ha most beengedem ezt a két ember a házunkba, akkor ott aztán nem lesz semmilyen filmnézés.
- Na jó, Regina, most szépen leülsz, és végighallgatsz minket - tette Mira csípőre a kezét.
- Azonnal, anyuci - válaszoltam gúnyosan.
- Szóval. Beszéltem Dáviddal, és tudom, hogy mi történt köztetek. Mindent - célzott itt a csókra Zsolti - úgyhogy nem volt nehéz összerakni a képet, amit te kreáltál. Dávid megcsókolt, miközben barátnője van, és hú, de nagy szemét. Nem vetted be a Face-ről szóló dumáját, pedig igaz. Nincs barátnője, én tudnék róla, ha lenne. Szóval most szépen összeszeded magad, és beszélsz vele.
- De...-próbáltam meg közbeszólni.
- Most! - mutatott Zsolti az ajtóra - ne akard, hogy úgy tegyek, mintha öt éves lennél. Ti sem ültetek a seggeteken amikor mi szakítottunk, mi sem fogunk! Szóval tűnés, és egy szót se többet!
Egyáltalán nem akartam, de végül elindultam, gondolom Dávidékhoz, de ez már mindegy is, mert a személy, akit kerestem, épp akkor érkezett meg hozzánk.
- Szia - köszöntem - sétálunk?
- Persze - mosolyodott el halványan.
- Szóval, a dolgok elég zavarosak mostanában - kezdtem bele a mondandómba, de szerencsére félbeszakított, mert fogalmam sincs, mit mondtam volna.
- Tudom, de figyelj, hadd magyarázzam meg. Az egész Facebookos ügy egy rohadt nagy félreértés volt. Tényleg nincs barátnőm, már elég régóta. Mert egy bizonyos lányra vártam. Nem tudom mit tehetnék, hogy ezt bebizonyítsam.
- Őszintén én sem. Szeretnék hinni neked...de ez az ügy még mindig nagyon sántít. És ki akarná feltörni a Facebookod? Vagy mi oka lenne rá?
- Hidd el én sem tudom. Gondolom valaki csak szórakozni akart, vagy mit tudom én. De a fenébe is, elegem van abból, hogy ha közeledni akarok hozzád, mindig történik valami. - lassan közeledett felém - Rohadtul elegem van belőle - itt már annyira közel volt hozzám, hogy éreztem, amint kifújja a levegőt. Tudtam mit akar. És én is akartam.
Nem olyan csók volt, mint amilyenre számítottam, mert inkább lehetett puszinak nevezni, mint csóknak.
- Csak egy esélyt kérek. Nem fogod megbánni - néz mélyen a szemembe, és megsimítja az arcom. Nem mondok semmit, csak szorosan átölelem.
Idézet a következő részből: Nagyon aggódtam miattad.