36. (utolsó) rész

 Boldog új évet <3

- Mi van? - ez volt az egyetlen, amit ki tudtam préselni magamból.
- Beszélnünk kell - ragadta meg Dávid a karom, és kivonszolt a helyiségből. Legnagyobb meglepetésemre senki sem jött utánunk, de fogadni mertem volna, hogy minden egyes lépésünket figyelik.
- Dani csak szórakozik, ugye? - kérdeztem, és a sírás határán álltan.
- Nem árulok drogot - válaszolta Dávid - volt egy időszakom, amikor...segédkeztem ilyen ügyekben. Danival egész jóban lettünk, nekem meg kellett a pénz, mert anyáék nem voltak hajlandóak adni, mondván, vállaljak valami munkát. De esküszöm, hogy az a múlt. Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni - csókolt meg, én pedig alig tudtam felfogni, amit mondott. Szeret.
- Én is szeretlek - öleltem át szorosan.
Dávid kiment a házból, és hívta a rendőrséget, majd visszamentünk Daniékhoz.
- A terved elég béna volt, és nem jött össze - néztem Danira - valami mást kell kitalálnod.
- Minden a te hibád - jött közelebb hozzám - ha néha megtanulnád befogni a szád, akkor most nem lennénk itt. Te elmehetnél a francba, mi meg Dáviddal továbbra is csodás üzleteket ejtenénk. De nem! - kezdett el kiabálni - neked mindig mindent el kell rontanod!
- Ne kiabálj vele! - állt elém Dávid.
- Mert mit teszel? Megütsz? - Dávid keze ökölbe szorult - Csak nyugodtan! Legalább lesz okom arra, hogy visszaüssek. - és ebben a pillanatban megmenekültünk, ugyanis a rendőrség rontott be a szobába.
- Mi a fasz? - kiáltott fel az ismeretlen fiú, de már késő volt, sehogy sem tudtak elszökni. Ketten szétnéztek a harmadik szobában, ahol én még nem jártam, és találtak pár füves cigit, meg tablettákat, így tényleges bizonyítékkal mehetnek börtönbe.
A rendőrök felajánlották, hogy hazavisznek, de mivel túl feltűnő lett volna egy rendőrautóval hazamenni, így inkább gyalogoltunk.

Hazaérve csak Krisztián és Balázs voltak otthon, így magyarázkodás nélkül mentünk be a szobámba.
- Nem lett volna szabad odajönnöd - ölelt át szorosan, mire  arcomat a nyakába fúrtam.
- Nem ülhettem itthon tétlenül. És az volt a céljuk, hogy odamenjek, így bármi áron elérték volna. De ki volt az a másik fiú?
- Dani bátyja, Marci. Ugyanolyan mint az öccse, talán rosszabb. De ne beszéljünk erről, oké?
- Oké - mosolyogtam, és megcsókoltam.

3 évvel később
Ma van 3 éve, hogy járunk. Azóta rengeteg mindenen mentünk keresztül, leérettségiztünk, egyetemisták lettünk, összeköltöztünk. Voltak hullámvölgyeink, egyszer szakítottunk is, de aztán újra összejöttünk. Most boldogabb vagyok, mint valaha.
- Jó reggelt - köszöntött, és adott egy csókot - éhes vagy? - kérdezte egy gyönyörű mosoly kíséretében.
- Én mindig - mosolyogtam vissza rá.
- Csodás. Mindjárt jövök. - mondta, majd kiment a szobából. Fél perccel később egy komplett reggelivel jött be.
- Pirítós? - kérdeztem, emlékezve az első reggelre, amit nála töltöttem.
- Pirítós - válaszolta ismét mosolyogva, majd leült mellém.
Este beültünk a moziba egy késői filmre,aztán hazamentünk.
- Tetszett? - kérdeztem, amikor beléptünk a lakásba.
- Jó volt - vonta meg a vállát - de nekem inkább te tetszel - mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt.
Úgy érzem, soha nem fogok tudni betelni a csókjaival. Minden egyes alkalommal képes valami újat mutatni. Ő az első fiú, akivel el tudom képzelni a jövőm. Egy gyönyörű jövőt.


Hát igen, de is elérkeztünk. Amikor pár hónappal ezelőtt elkezdtem a blogot, álmomban sem gondoltam volna, hogy 37 feliratkozóm és több mint 21000 oldalmegjelenítésem lesz. Nagyon szépen köszönöm nektek, hogy elolvastátok a blogot! Köszönöm a hozzászólásokat, a visszajelzéseket, és hogy szerettétek azt, amit csinálok. Nekem ez rengeteget jelent, hiszen több olyan alkalom is volt, amikor időhiány miatt megfordult a fejemben, hogy abbahagyom, és csak miattatok csináltam végig. Még egyszer nagyon szépen köszönöm <3 Hamarosan új történettel jelentkezem, a link ide is kikerül majd, a Facebook-csoportban pedig hamarosan bővebben írok a történetről. Addig is minden jót nektek <3 :*