35. rész

Három előtt két perccel értem az épület elé, ami talán még lepukkantabb volt, mint pár hónappal ezelőtt. Sehol egy autó, vagy bármi, ami arra utalhatna, hogy nem vagyok egyedül. Az ajtóhoz léptem, és benyitottam. Nem voltak ablakok, így egy lámpa világította meg a helyiséget, ami tele volt dobozokkal, de volt ott egy asztal, és néhány szék is. Két ajtót láttam, az egyik mögül hangok szűrődtek ki.
- Ne merd idehívni! - hallottam egy dühös hangot. Egy nagyon is ismerős dühös hangot.
- Már késő - nevetett fel valaki. Na, őt nem ismertem.
- Mit akartok tőle? Ez az ügy csak rám, és a seggfej öcsédre tartozik, őt ne keverjétek bele! - be akartam menni, mert teljesen biztos voltam benne, hogy ez Dávid. De tudni akartam, mi folyik itt, és ha bemegyek, akkor biztosan nem tudok meg semmit.
- Szerintem rá is ugyanúgy tartozik. Végülis ha ő nincs, akkor talán soha az életben nem keveredsz bele. Mit szólnál, ha ezt neki is elmondanánk? Milyen szép lenne, ha megtudná, hogy a pasija ugyanolyan, mint az exe? - rólam van szó, ebben teljesen biztos vagyok. De miért lenne Dávid olyan mint Dani? Egyáltalán semmi közös nincs bennük.
- Ne merészeld! - mondta Dávid halkabb hangon.
- Nahát, végre megjöttél! - ez a hang mögülem érkezett. Megfordultam, és bár felismertem a hangját, mégis meglepődtem, ugyanis Dani állt velem szemben. Mosolygott, de ez nem boldog mosoly volt. Hanem ijesztő.
- Ne csak állj ott, inkább gyere be - ragadta meg a karom, és behúzott a szobába.
- Engedj már el! - mondom, amikor beérünk a szobába. Egész idefelé úton azon gondolkoztam, vajon milyen látvány fogad. Megkötözték Dávidot? Megverték? Leginkább arra tippeltem, hogy bezárták valami üres szobába, vagy hasonló. Na, ez mind szertefoszlott, amikor Dávidra néztem. Nagyon is jól volt, egy sötét hajú fiúval állt szemben, zsebre dugott kézzel. Először dühöt láttam az arcán, de amikor rám nézett, a vonásai ellágyultak, és inkább aggódónak tűnt. Dani elengedett, mire Dávid odajött hozzám és átölelt.
- Jól vagy? - suttogta a fülembe.
- Semmi bajom, de...mi folyik itt? - néztem először rá, majd Danira, végül a harmadik fiúra, akiről még mindig nem tudtam, kicsoda.
- Mindent elmagyarázok. Később. - nézett Danira - Miért hívtad ide? Ez a mi ügyünk, Reginát nem kell belemártanod.
- Milyen szép - nevetett fel - én elhúzok, te meg azonnal lecsapsz a csajomra...ezért volt ez az egész, ugye? Hogy megszerezd őt!
- Mi a fenéről beszélsz? - kérdeztem, mert kezdtem elveszteni a fonalat.
- A drága fiúdnak köszönhetően 8 hónapot ültem a sitten! Te elhúztál nyaralni, ő meg a szüleiddel szépen elment a rendőrségre, akik eljöttek hozzám, és megtalálták a füvet. Nyilván sejted a folytatást.
- Még mindig nem tudom, Reginek mi köze van ehhez. Ő elmegy, mi pedig elrendezzük a dolgot.
- Nem verekedni akarok. Azt akarom, hogy szenvedj - lépett közelebb Dávidhoz - és ennek az a legjobb módja, ha elveszíted a csajodat - nézett rá undorító vigyorral az arcán - Ugyanis, drága Regina, a fiúd egy hajszállal sem jobb tőlem. Ő is díler.