4. rész

Barbi legalább úgy megijedt, mint én, egészen sápadt lett az arca. Látszott rajta, hogy fél, hogy esetleg lebuktatom a többiek előtt, hogy ő Máté csaja. Őszintén szólva teljesen hidegen hagy, hogy Dávidnak milyen kis barátnői vannak, szóval tartottam a számat. Csak Mátét sajnálom, ő nem érdemel ilyet. Úgy fél órával az érkezése után kettesben maradtunk Barbival, miután Mira és Zsolti elmentek megvenni Zsolti anyukájának szülinapi ajándékát, Dávid pedig elment innivalóért. Természetesen egyből könyörgőre fogta a mondandóját.
- Regina, tudom, nem régóta ismersz és most biztosan azt hiszed, hogy egy utolsó kis ribanc vagyok, de... - félbeszakítottam
- Nézd, Barbi. Magasról teszek rá, hogy kivel jársz vagy kivel nem. Dávid pedig még kevésbé érdekel, ugyanis egy bunkó majom. Felőlem azt teszel, akit akarsz. Nem köplek be, nyugi - azt hiszem, megnyugodott, ugyanis egy hatalmasat sóhajtott
- Köszi.
- Pletykaparty? - lépett be a szobába Dávid
- Aha, gondolod - vágom rá - inkább hagylak titeket és elmegyek sétálni. Sziasztok - azzal otthagytam őket.
A parkba mentem sétálni, és leültem egy padra. Kicsit unatkoztam, ezért indultam volna tovább, de ahogy felálltam, nekimentem egy srácnak - Bocs - néztem rá.
- Semmi baj - mosolygott rám aztán továbbment. Néhány perccel később ismét találkoztam vele.
- Szia - köszön.
- Szia - köszönök vissza.
- Egy ilyen szép lány miért mászkál egyedül? - kérdezi nagyon szép mosollyal.
- Néha jó egyedül lenni - mosolygok vissza.
- Dani vagyok.
- Regi.
- Nagyon szép név.
- Köszi.
- Nem lenne kedved egy fagyihoz? Már nem sokáig lesz ilyen jó idő.
- Rendben - mosolyodtam el.
Miután megvettük a fagyit, tovább sétálgattunk. Mindenféléről beszélgettünk, és még a számát is megadta. Megbeszéltük, hogy hamarosan megint találkozunk. Este mosolyogva meséltem  Mirának az új ismerősömről.
- És tetszik neked? - kérdezi és a szemöldökét fel-le mozgatja
- Háát - mosolygok - igen! nagyon helyes és kedves és...hát tudod, na.
- És te tetszel neki?
- Mira! Körülbelül öt órája ismerem! Lehet már nem is emlékszik rám.
- Dehát megadta a számát! Akkor biztosan tetszel neki!
- Nem tudom, remélem - mosolyogtam ismét.
Idézet a következő részből: '- És szeretnél a barátnőm lenni?'

Barbi