6. rész

 Hali! Itt a kövi rész, ez már valamivel hosszabb. Még ez sem lett az igazi, de a 10. rész környékén majd beindul a dolog :) (legalábbis remélem) Légyszi jelöljétek a rész végén, hogy mennyire tetszett, hogy tudjam jól írok-e. 1-2 hozzászólásnak is örülnék, jöhet hideg-meleg, a lényeg, hogy tudjam tetszik-e nektek a blog :*

Nem hiszem el, hogy járunk. Rajta kívül még csak egy barátom volt, vele sem végződött túl szépen a dolog, ugyanis megcsalt. Kicsit félek tőle, hogy ismét így járok majd, de bízom Daniban. Legszívesebben világgá kürtölném, hogy a világ egyik legjóképűbb pasija a barátom. Erre van is egy lehetőségem, így Facebookon jelöltem, hogy járunk.
'Regina Alexandra Tóth és Dániel Fekete mostantól kapcsolatban vannak' - Miranda Illés, Zsolt Márk Pilisi, Dávid Kiss-Szabó és 89 további személy kedveli ezt.
Amint kiléptem Face-ről, újdonsült barátom vissza is tért a fürdőszobából.
- És most mit szeretnél csinálni? - kérdezte.
- Nem tudom. Valami ötlet?
- Lesz egy buli innen nem messze. Megyünk?
- Felőlem mehetünk. Szóljak Miráéknak?
- Aha, jöjjenek ők is. Én hívom Dávidot.
- Neked meg van Dávid száma? - döbbentem le.
- Aha, egészen összehaverkodtunk. Miért?
- Csak nem vettem észere, hogy ennyire jóban vagytok - mondtam furán. - Inkább hagyjuk őket. Tudok egy jobb elfoglaltságot - vigyorogtam rá. Értette a célzást, magához húzott és megcsókolt..

- Miraa! Nem lenne kedvetek buliba jönni velünk? - kérdeztem a barátnőmet, amint beléptek az ajtón.
- Igen, megyünk! Kik jönnek még?
- Mi és Dávidék is.
- Ajjaj, te és Dávid egy helyiségben? Biztonságos ez?
- Én Danival leszek, ő meg a barátnőjével. Tökéletesen elleszünk a helyiség két legtávolabbi pontjában.

8-ra értünk a buli helyszínére. Elég sokan voltak, és a tömeg egyre csak nőtt. Szeretem a bulikat, de nem tömegnyomorral. Épp innivalóért indultam, amikor Danihoz odament egy srác. Valamennyit hallottam a beszélgetésükből:
- Mi újság a dologgal? - kérdezte az ismeretlen fiú.
- Holnapra minden kész lesz. Ha jó neked, este felé már nálad lehet. Megfelel? - kérdezte Dani.
- Tökéletes. Később még ütközünk. Cső - és el is ment. Fogalmam sincs, miről lehet szó, de inkább nem kérdezősködöm. Néhány órája jöttünk össze, nem akarok tolakodó lenni. Így inkább elindultam eredeti célom felé és vettem egy üdítőt. Ritkán iszom, ráadásul holnap megyünk Miráékhoz. Elvileg már meg van a keresztapa, de egyelőre még nem tudom ki az. Visszamentem Danihoz és megkérdeztem, hogy indulunk-e.
- Miért, rosszul vagy? - kérdezte aggódva.
- Nem, semmi bajom.
- Akkor? Még alig múlt éjfél.
- Igen, de holnap, vagyis ma megyünk Mira szüleihez, mert el kell intézni pár dolgot az öccse keresztelőjéhez. Tudod, mondtam, hogy én leszek a keresztanyja. - magyaráztam.
- Rendben, menjünk. Kihozom a kabátokat, te pedig keresd meg a többieket, rendben?
- Igen - mondtam, és megcsókolt.

Mikor hazaértünk, a többiek már bementek a lakásba, mi viszont még kint maradtunk Danival, és beszélgettünk. Na jó, ez így nem teljesen igaz....
- Szeretlek - suttogta a fülembe.
- Én is téged - mondtam, majd újra megcsókoltam.
Idézet a következő részből: 'Néhány perccel később meg is érkezett a kicsi jövendőbeli keresztapja. Én pedig majdnem káromkodni kezdtem.'