32. rész

 Rövid lett, pocsék lett, és késtem is, de sajnos ezen a héten és a múlt hétvégén minden összejött, így nagyon kevés időm volt írni. Igyekszem a következővel, de sajnos fogalmam sincs, mikor tudom hozni. Kitartás, már csak két hét van a szünetig! <3 :*

Sikerült időben Zsoltiék házához érnünk. Még nem volt nagy hangzavar, az őrjöngés általában 10 óra körül kezdődik amikor már mindenki túl van minimum 1 pohár alkoholtartalmú valamin, és Ádámék szülei elhúznak otthonról, hogy a gyerekeik és haverjaik nyugodtan tombolhassanak.
- Ádám - köszöntöttem - boldog szülinapot!
- Kösz - adott két puszit - remélem, pia.
- Az öcséd választotta. De megnyugtatlak, hogy nem pia - válaszként csak rám mosolygott, és kezet fogott Dáviddal is.
Az este további részét el tudjátok képzelni. Buli, haverok, fanta, természetesen fanta nélkül. Valamikor 2 körül értem haza, és nem tagadom, bennem is volt egy kis alkohol, de soha nem iszom annyit, hogy berúgjak. Egyszer már megtörtént, az bőven elég volt.
Reggel átmentem Dávidhoz, de Balázs is velem jött. Ilyenkor általában ők együtt játszanak Amarillával, mi pedig beszélgetünk.
- Este itt aludhatnátok. Anyáék esküvőre mennek Debrecenbe, és egyedül leszünk.
- Aludhatnánk? Úgy érted, Balázs is?
- Aha, miért ne. Legalább Amarilla sem lenne egyedül.
- Majd megkérdezem - mosolyogtam, és a vállára hajtottam a fejem.

A délután nagy részét azzal töltöttem, hogy kitaláljam mit mondok majd anyának. Soha nem volt az a szigorú fajta, viszont még soha nem aludtam egy barátomnál sem, és őszintén, fogalmam sincs, mit kell ilyenkor mondani. Csak közöljem, hogy oké, reggel jövök, vagy mi?
- Ööö, anya, beszélhetünk?
- Persze.
- Izé, tudod, Dávid meghívott, hogy aludjak náluk. És Balázs is.
- Balázs?
- Aha. A szülei esküvőre mennek a hétvégére, ezért csak ketten lesznek a húgával - Sokáig nem válaszolt, és már azt hittem, nem egyezik bele, amikor végre megszólalt.
- Rendben, de egy feltétellel.
- Igen?
- Védekezzetek.
- Ezt most komolyan mondod? Nem fekszünk le, amikor a kicsik is ott vannak.
- Jó, gondoltam. De azért jobb, ha beszélünk erről. Elhiheted, az utolsó amire vágyom most, az egy unoka.
- Nem vagy egyedül - forgattam a szemem. Nem hiszem el, hogy tizenhét évesen erre külön figyelmeztetni kell - szóval akkor mehetünk?
- Igen.
- Kösziii - adtam neki egy puszit - megyek, szólok Dávidnak - vigyorogtam.

- Remélem ötcsillagos ellátásra készültök - szóltam bele a telefonba.
- Ha az ötcsillagos ellátás pizzát, mesenézést és a csodálatos társaságunkat illeti, akkor igen - érkezett a válasz, mire felnevettem - hétre megyek értetek, oké?
- Várunk.