11. rész

 Itt a kövi :D Jó olvasást! És jelöljétek, hogy mennyire tetszett vagy pár kominak is örülnék :)

Hirtelen nem tudtam, mit tegyek. Az egy dolog, hogy már szinte minden vendég elment, így Barbi szennyese csak az én, a Mira és a Dávid családja előtt lenne kiteregetve. De attól ez még egy keresztelő, és nem szeretném, ha botrány lenne a vége.
- Krisz! Le kell mondanod Mátét! Nem jöhet ide!
- De miért nem?
- Csak nem! Lehet nem örülnének neki.
- Már késő - mutatott Krisztián a kapu irányába.
- Édes Istenem - motyogtam a fejemet fogva.
Fél perc sem telt el, de Máté már kiszúrta a barátnőjét, aki épp Dáviddal beszélgetett.
- Barbi? Mit keresel itt?
- Máté? Öööö...én...
- Ti ismeritek egymást? - kérdezte Dávid.
- Naná, hogy ismerem, sőt. Ő a barátnőm.
És robbant a bomba. Innentől már nem tudtam mit tenni.
- Na ne szórakozz! Barbi velem jár! - vágja rá Dávid.
- Mi van? - így Máté - Barbi! Mi a szar ez?!
- Ööö...én....
És akkor Dávidnak bevillant. Gondolom, már korábban is sejtette, de csak most esett le neki.
- Most csak szívatsz, ugye? Te megcsaltál vele?! Nem hiszem el! Egy rossz ribanc volt a barátnőm! Hogy a fenébe nem vettem észre? És egyáltalán minek kellett ez? Ha inkább vele akarsz járni akkor mondd a szemembe!
- Dávid, én....
- Semmi Dávid! Menj a fenébe! Többet ne is lássalak! - mondta, majd elviharzott.
- Máté.... - próbálkozott Barbi.
- Nem! Undorító vagy - mondta, majd ő is elment. Mi pedig ott álltunk. A csapat nagy része döbbent volt, kivéve engem, aki ugye már tudott róla, hogy Barbi szeret több vasat tartani a tűzben. Most jöttem rá, hogy el kellett volna mondanom nekik, akkor, amikor megtudtam. Most már késő, de nagyon bánom, hogy nem tettem.
- Várjunk - suttogta nekem Krisztián - te tudtad?!
- Igen - sóhajtottam - de nem az én ügyem volt. Ráadásul Barbi megígérte, hogy szakít Dáviddal! Azt mondta, csak a megfelelő pillanatot várja.
- És mióta tudod?
- Körülbelül egy hónapja.
- Egy hónapja? És azóta nem volt ideje szakítani? Nyilván nem is akart!
- Jó, Krisz, tudom, hogy el kellett volna mondanom. De Dávid élete nem igazán érdekelt, főleg, mivel egy bunkó idiótának tartottam.
- Mostmár mindegy. Megyek megkeresem Mátét.
Fél órával később még egyik fiú sem tért vissza. Krisztián és Máté együtt vannak valahol, tehát egy kipipálva. De hol van Dávid? Mindenki próbálta elérni, de ki volt kapcsolva. Dühösen ment el, ki tudja, mi van vele. Anyáék úgy döntenek, hogy hazamennek, de megkérik Mirát, hogy azonnal szóljanak, ha van valami hír. Én viszont úgy döntök, sétálok egyet a parton. Nem sok ideje vagyok egyedül, amikor meglátom Dávidot. A járda szélén ül. Kis habozás után én is leülök mellé.
Idézet a következő részből: 'Hé, Dani, mizu? - jön oda hozzánk egy srác - Mi van az anyaggal? Már nagyon kéne.'