10. rész

 Sziasztok! Íme, a 10. rész. Remélem tetszeni fog :) És megint csak azt tudom mondani, amit mindig: Jelöljétek a rész végén, hogy mennyire jött be és írjatok komit!! :*

Néhány nappal később.
Ma van Bence keresztelője. Most Dani is velünk jön Balatonfüredre, természetesen Zsolti is. Kicsit ideges vagyok, mert anyáék most először fognak találkozni Danival.
Szerencsére a félelmem alaptalan, mert apával és Krisszel gyorsan akad közös témájuk: természetesen a sport. Anya viszont furán viselkedik.
- Nem is tudom. Olyan furcsa érzésem van vele kapcsolatban. Biztos, hogy semmit sem titkol, Regina?
- Igen, anya, biztos. Nem viselkedik gyanúsan sem. Szóval nyugi, tuti nem árul drogot, nem pedofil, sem alkoholista. Nincs baj vele - mosolyogtam anyura. Úgy tűnt meggyőztem.
A keresztelő nagyon szép volt. Ez a gyerek egy cukorfalat és nagyon nyugodt! Még csak nem is sírt! Mondjuk nem baj, mert nem tudom mit kezdtem volna vele, ha a kezemben kezd el sírni. A keresztelés után volt egy kisebb ünnepség Miráéknál, és mivel ott volt az egész család, így megismerhettem Dávid szüleit és a húgát. Igen, ugyanis van egy húga, Amarilla, röviden Ami. Nagyon aranyos kislány, nemrég lett 3 éves. Az oviban egy csoportba kerültek Balázzsal, így ők eljátszottak egymással. Meglepődtem, hogy Dávid mennyire odafigyelt rá. Amikor Balázzsal elszaladtak játszani, ő figyelt rájuk. Persze mivel per pillanat az én felelősségem volt az öcsémre figyelni, én is vele tartottam.
- Nagyon szép húgod van- mondtam neki.
- Neked pedig imádnivaló öcséd. Nézd! - mondta, én pedig odanéztem. Balázs épp egy cuppanóst nyomott Ami arcára - és még nyomul is! - vihogott Dávid.
- Hé! Azért Aminak sem volt ellenére a puszi! Elhúzódhatott volna, vagy mit tudom én!
- Hol vannak a keresztszülők? Szegény Bence már hiányolt titeket - jött oda Mira, Bencével a kezében.
- Most már itt vagyunk. Hadd fogjam meg - mondtam neki.
- Na jó, látom egy egész ovit tartotok fent - nevetett Mira - viszont mennem kell, Zsolti hív. Jó babázást!
Egy kis ideig csak némán figyeltük a gyerekek játékát, majd Dávid törte meg a csendet.
- Jól áll neked a gyerek. Szépek vagytok így Bencével.
- Köszi - mosolyogtam rá. Most valahogy nem éreztem annyira bunkónak.
- Végre megvagytok. Dávid, Barbi már keres - jött oda Dani, Krisztiánnal együtt.
- Ki az a Barbi? - kérdezte a bátyám.
- Dávid csaja- mondtam neki. Dávid akkor már nem volt ott.
- Ja, oké. Amúgy mindjárt Máté is itt lesz. Szerinted baj, hogy hívtam? Elfelejtettem szólni neki, hogy a mai nap nem jó, és már úton volt.
- Nem hiszem, hogy baj - mondtam, de mire az utolsó szó elhagyta a számat, leesett a tantusz.
- Mi van? Máté idejön? És Barbi is itt van? - kérdeztem inkább magamtól, de bátyus válaszolt.
- Igen. Miért?
- Basszus. Itt balhé lesz - mondtam idegesen. Most mégis mi a francot csináljak?
Idézet a következő részből: 'És robbant a bomba. Innentől már nem tudtam mit tenni.'