12. rész

 Itt a 12. rész, de még előbb a szavazás eredménye: Toronymagasan, 30 szavazattal nyert Dávid, második pedig Zsolti lett, 2 szavazattal. Dani és Krisztián egyet sem kaptak. Jó olvasást és iratkozzatok fel, ha tetszik a blog :*

- Szia - köszönök neki.
- Szia - válaszol, de a távolba mered.
- Nézd, én nem tudom mit mondjak. Ha tudtam volna, hogy így derül ki, elmondtam volna.
- Elmondani? Mit? Te tudtál róla? - kérdezi döbbentem. Lesütöm a szemem.
- Figyelj, én...
- Ne mondj semmit! Olyan vagy, mint ő! Egy szemét ribanc! Ha tudtál róla, miért nem mondtad el? Jó volt nézni ahogy hülyét csinál belőlem? Örülök, hogy élvezted!
- Dávid.... - mondtam halkan, szinte suttogva. Úgy éreztem, mindjárt elsírom magam.
- Menj a fenébe! Hagy békén!
Nem tehettem mást, otthagytam. Néhány könnycseppem is legördült,de gyorsan megtöröltem az arcom, mert láttam, hogy Dani közeledik.
- Minden oké?
- Persze. De most inkább menjünk vissza a szüleimhez.

Az elmúlt egy hónap nem volt valami happy. Dávid rám sem nézett, ha kérdeztem nem válaszolt, nem bunkózott, abszolút semmi érdeklődést nem mutatott irántam. Nem is tudom miért érdekel! Amúgy is egy bunkónak tartottam, akkor miért foglalkozzak vele?

- Itt az üdítőd - mondta Dani.
- Köszi. Mostanában mindig te hozol nekem inni.
- És? Baj?
- Nem, csak olyan, mintha csicskáztatnálak.
- Nekem nem olyan. Nyugi - mosolygott.
- Olyan furán érzem magam - mondtam.
- Furán?
- Igen. Mintha elfelejtettem volna valamit. Nem tudom, mindegy. Szóval mikor lesz a buli Kareszéknál? - Dani egyik haverja, Karesz bulit szervez.
- 3 nap múlva. De addig nem tudunk találkozni. Sajnálom
- Semmi baj - mondtam, majd megcsókoltam.
Néhány nappal később Mira és én már lelkesen készülődtünk. Mindenki jön, igen, Dávid is. Gondolom, már kiheverte a Barbis szitut.
A buli 9-kor kezdődött. 10-kor már elég sokan vagyunk.
- Hoztam neked üdítőt, nagyon kipirultál - mondja nekem Dani.
- Köszi, de az előbb ittam, nem vagyok szomjas. Majd később megiszom.
- Hé, Dani, mizu? - jön oda hozzánk egy srác - Mi van az anyaggal? Már nagyon kéne.
Dani kicsit feszültnek látszik, ráadásul az 'anyag' szó hallatán egyetlen dolog jut eszembe...
- Milyen anyag? - kérdezem.
- Mindegy, nem fontos - legyint Dani - Ákos, majd megbeszéljük.
- Gyere velem - mondom Daninak. A szívem olyan gyorsan ver, mint talán még soha. Az nem lehet, hogy én egy drogossal kezdtem járni.
Idézet a következő részből: 'Egy kis zacskó kandikál ki a zsebéből....'