24. rész

 Hali! Megérkezett a 24. fejezet is. Nagyon remélem, hogy tetszik nektek :D A következő részt remélhetően szombaton hozom, de nem ígérek semmit. Addig is itt a Facebook-csoport, csatlakozzon, aki még nem tett meg :) https://www.facebook.com/groups/607058946074179/

Másnap strandidő volt, így lementünk a partra. Mint a legtöbb balatoni családnak, nekünk - Dávidéknak és Miráéknak - is van apartmanunk, ráadásul közvetlenül a parton, így odamentünk, mert a miénk most felújítás alatt áll, szóval nincsenek vendégek. Egy elkerített rész volt, rajtunk kívül nem volt senki más. Vittem egy csomó kaját és üdítőt is, mert szerintem egész napos program lesz. Én értem oda legelőször, utánam pedig Dávid.
- Szia - köszönt.
- Hali - köszöntem én is.
- Várj, segítek - épp a zacskókat cipeltem a kerti asztalunkhoz.
- Köszi - mosolyogtam rá
- Semmiség - mosolygott vissza. Mira és Zsolti ezt a pillanatot választotta arra, hogy kézenfogva, vigyorogva megérkezzenek. Jó volt rájuk nézni, látszott rajtuk, hogy szeretik egymást.
1 óra múlva már mindenki a vízben volt. Nem annyira merészkedtünk még be, ha lehajoltam sikeresen fel tudtam venni egy marék sarat anélkül, hogy elmerülnék. Így fogtam magam, mindkét kezem teleraktam sárral, majd odalopóztam Dávid és Zsolti mögé. Egyik fiú az egyik adag, a másik a másik adag sarat kapta meg. Persze nem hagyták szó nélkül, és 1 perc múlva mindenki egymást dobálta. Rengeteget nevettünk, főleg amikor Mira úgy ráugrott Zsoltira, hogy elestek.
Délután 7 óra körül megéheztem, így kimentem a partra. Kicsit később Dávid is utánam jött, így együtt csináltunk néhány szendvicset. Mikor elkészültünk, szólni akartam Miráéknak, de Dávid megállított, mert Zsolti szerint majd kijönnek, ha megéheznek. Így Dáviddal megettünk 1-1 szendvicset, majd leültünk a ház mellett lévő kis padra. Naplemente volt, ami a néhány nappal ezelőtti estére emlékeztetett. Vajon mi lett volna, ha Mira nem jön oda? Tovább beszélgettünk volna? És egyáltalán én miért gondolkodom ezen? Dávid hangja zökkentett ki a képzelődéseimből.
- Örülök, hogy megint együtt vannak.
- Én is, nagyon. Olyan boldogok együtt.
- Ezt úgy mondtad, mintha te nem lennél az.
- Nem erről van szó. Csak én is szeretnék valakit, akire így számíthatok. Ahogyan Mira Zsoltira. Elképesztően szerencsések, hogy vannak egymásnak.
- Talán már megtaláltad, akire így számíthatsz, nem? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.
- Talán - válaszoltam. Először azt hittem, befejeztük a beszélgetést, mert felálltam, de ő is ugyanígy tett. Mélyen a szemembe nézett, majd hirtelen a derekamnál fogva magához húzott, és megcsókolt.
Idézet a következő részből: Csak fantasztikus napom van.